AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Heltai János: Adattár a heidelbergi egyetemen 1595-1621 között tanult magyarországi diákokról és pártfogóikról

KECSKEMÉTI ALEXIS János (Joannes Alexius Keczkemetinus)

; 1598. jún. 10. Kecskemét? 1570 k.? — Nagybánya 1618 vagy 1619. A wittenbergi egyetemre 1596. szept. 22-én iratkozott be, 1598. jún. 10-én pedig a heidelbergi egyetem anyakönyvébe jegyezték be nevét. Fél évet töltött Heidelbergben. 1599. jan. 18-án indult haza, itthon valószínűleg még ez évben Sátoraljaújhelyen lett másodnap. Később valószínűleg már 1602-től vagy 1603-tól, de legkésőbb 1607-től lektor a sárospataki iskolában, 1608-ban pedig már rektor. 1609-ben a sárospataki első lelkészi hivatalt foglalta el, 1611-től egyúttal a zempléni egyházmegye esperese is. 1614-ben Nagybányára hívták lelkésznek itt halt meg, 1618-ban vagy 1619-ben (RMPE 3 16—24. 1.) Művei: Dániel próféta könyvének magyarázata... prédikációkban Debrecen 1621 = RMNY 1236. Szövegkiadása = RMPE 3. János jelenéseinek magyarázata prédikációkban. Kiadásával, amint ezt Szenei imádságos könyvének (RMNY 1238) előszavában említi Szenei Molnár Albertet bízta meg Rákóczi György. A kézirat azonban minden bizonnyal elpusztult, mikor Heidelberget feldúlták a spanyol zsoldosok. KECSKEMÉTI BÚZÁS János (Joannes Buzas Kecske-methi, Johannes Buhas[!] Keczkemetinus); 1609. jún. 13. 1608. márc. 14-én a wittenbergi, 1609. jún. 13-án a heidelbergi egyetemre iratkozott be. Ezenkívül csak a következő disputációját ismerjük. (Isk. Adattár 30. 1.) De sacra coena Domini 1609. aug. 5. = D. P. C. T. 1. 777 — 781. 1. KECSKEMÉTI C. János (Johannes Santa Kestkemothinus)! Toepke (220) olvasata a heidelbergi anyakönyvből. (Johannes Kezkemetinus), 1604. ápr. 13. Tanult Kecskeméten, majd Debrecenben, ahol 1595. okt. 10-én lépett a felső osztályokba. 1603. máj. 25-én a wittenbergi egyetemre iratkozott be, itt ez év őszén seniora volt a magyar coetusnak. 1604. ápr. 13-ától Heidelbergben folytatta tanulmányait. 1605 áprilisában tért haza. Itthon gyakran változtatta lelkipásztori szolgálatának helyét. A következő városokban van tudomásunk működéséről: 1610 Tokaj; 1614 Nagykálló; 1616 Szikszó; 1617 Ungvár; 1620 Palágy; 1621 Homonna; 1624 Vásárosnamény, itt Lónyai Zsigmond udvari papja volt. 1627-ben a Dunántúli egyházkerületbe kért bebocsátást, de feslett élete miatt (többször érték házasságtörésen) nem kapott. Művei későbbi népszerűségét tekintve azonban nem valószínűsíthető az a vélemény, hogy ezért római katolikussá lett. További életéről semmit sem tudunk (Zoványi, RMKT XVII/8 518. 1.). Művei: De libertate Christiana... 1605. febr. 9. = D. P. C. T. 1. 508-512.1. De sacra theologia ejusque principiis et partibus 1605 = D. P. C. T. 1., említi Erdélyi Múzeum 1908, 220. 1. 290