AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Heltai János: Adattár a heidelbergi egyetemen 1595-1621 között tanult magyarországi diákokról és pártfogóikról

tükrözik ezek az adatok, hogy elsősorban a királyi Magyarország keleti része, a Partium és Erdély jelentették a heidelbergi diákok indulásának fő bázisát. A királyi Magyarország nyugati feléről, a Felső-Duna mellékéről és a Dunántúlról, vagyis ahol erősebben érvényesült a királyi hatalom és az ellenreformáció, továbbá a Hódoltságból lényegesen kevesebben jutottak el Heidelbergbe. A Pareus-tanítványoknak hazatérésük utáni működéséről szintén nem lehet pontos képet rajzolni, hiszen az összegyűlt adatok korántsem jelentik a teljességet. Emellett ebben az időben gyakran váltogatták helyüket a prédikátorok, többen az egyes országrészek viszonylatában is. Ezért csak a huzamosabban egy helyen töltött időt, vagy a magukban álló adatokat vettük tekintetbe. 41 volt heidelbergi diák fejtette ki működését teljesen vagy jelentős részben a kelet-magyarországi négy esperesség területén, 29en a Partiumban, 21-en Erdélyben, 12-en a Dunántúlon, illetve a FelsőDuna mellékén, 6-ról Debrecenből és egyről a Hódoltságból van adatunk. Itt meg kell jegyeznünk, hogy elsősorban Erdély és a Hódoltság tekintetében lehetnek hiányosak adataink. A Pareus-tanítványok működésének fontosságát méginkább jelzi, ha megvizsgáljuk itthon befutott pályájukat. 11 személy pályáját csak a rektori állomásig tudjuk követni. Ezek vagy korán meghaltak, mielőtt pappá szentelhették volna őket, vagy nincs adatunk életük későbbi részéről. Többeknek pedig élethivatásává vált a nevelői pálya, mint Filiczki Jánosnak, Szenei Boros Jánosnak, Vásárhelyi Mózesnek, Thuri Györgynek. 51 Pareus-tanítvány pályájának csúcsát jelentette a prédikátori állás. Jellemző, hogy valamennyien népes helységekben, gazdag mezővárosban vagy városban, esetleg egy-egy mágnás udvari papjaként működtek. Szerdahelyt, Érsekújvárott, Nagyszombatban, Pápán, Németújvárott, Komáromban, Kassán, Tokajban, Bodrogkeresztúron, Sátoraljaújhelyen, Göncön, Sárospatakon, Olaszliszkán, Miskolcon, Szikszón, Szerencsen, Tarcalon, Hajdúböszörményben, Debrecenben, Szatmáron, Beregszászon, Huszton, Váradon, Munkácson, Nagyszőllősön, Nagybányán, Nagykállóban, Ecseden, Nagykárolyban, Kolozsvárott, Szilágycsehen, Borosjenőben, Marosvásárhelyen, s még sok más jelentős városban prédikált volt heidelbergi diák. Az 51 prédikátoron kívül 24-en viseltek esperesi hivatalt is, s tizen a püspöki tisztet is elnyerték: Czeglédi Szabó Pál, Csulai György, Diószegi V. Mihály, Geleji Katona István, Kanizsai Pálfi János, Keresszegi Herman István, Samarjai János, Simándi Bodó Mihály állottak hosszabb rövidebb ideig egy-egy egyházkerület élén. Tudomásunk szerint tizen vannak, akik világi pályát választottak. Ezek a nemesi származású diákokon kívül Böjti Veres Gáspár és Csanaki Mant Máté. 3-an Heidelbergben haltak meg: Békési P. András, Petrus Felckmannus és Kernyei Konrád István. 63-an pedig a heidelbergi tanulmányok befejeztével elvesznek szemünk elől. A 173 diák közül 135-nek ismerjük teológiai disputációját, további ötnek más, külföldön nyomtatott, latin nyelvű művét. Itthoni irodalmi működését pedig 48 személynek tartják nyilván a lexikonok, bio- és bibliográfiák, s ezekből húsznál többen rendelkeznek jelentős művekkel. 247