AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: Kalendáriumaink a 18. században

A példák felsorolása után így folytatja: ,,Jut-é eszekbe az uraméknak a tavaly leírt brassai vad-ember? Most leírom egy vad-leánykának történetét, amelyből ki-ki által láthatja: hogy ha a nevelés, olvasás, társalkodás által ki nem palléroztatik az ember, nem sokat külömböz a majomtól." A győri kalendárium a 19. század első évtizedében Virágvölgyén címmel szentimentális levélregényt közölt. 5. Orvosi tanácsok, nevelési kérdések Külön érdeklődéssel fogtunk a század első felében közölt orvosi tanácsok vizsgálatához. A prognosztikonok többsége ugyanis Mária Terézia 1756. évi rendeletéig hemzsegett a kétes értékű ajánlásoktól. A rendelet tiltja az „érvágás, köpölyözés, orvosság-vétel, ártalmas napok, haj- és körömmetszések"-re vonatkozó utasítások közlését. 1756 előtt gyakori az asztrológiai jelentós végén közölt ,,A planéták tulajdonságokból való természetbéli jövendölések, melyekből kitetszik, kiki természetének mivolta és jövendőbeli szerencséje és szerencsétlensége". A negyedrét alakú Calendarium Tyrnaviense a század elején (a kalendarista ekkor valószínű Szentiványi Márton) gyakran hozott toldalékként tudományos igényű cikkeket e témában, általában 14 lapon. Ezek: „Dissertatio physica de varus corporis humani affectionibus" (1701); „Dissertatio physico-ethica de passionibus, seu affectionibus animae in corpore humano constitutae" (1702); „Dissertatio politica de summo reipublicae bono seu institutione juventutis" (1708); „Dissertatio philologica de homine" (1709); „Quaesita curiosa de partibus corporis humani ejusdem accidentibus" (1710); „Quaestiones curiosae" (1717 — a sportról); „De topica chyrurgia" (1720 — Helye: a naptár melletti rektókon!). A Calendarium Zagrabiense az 1750-es évek elején folytatásokban közölte a „Schola Salernitana de conservanda bona valetudine" című művet. A magyar nyelvű kalendáriumokban is folyamatosan jelen vannak a különféle orvosi tanácsok. A század folyamán néhányszor a toldalék fő részét alkotják. Színvonaluk és nyelvük, miként az irodalmi műfajoknál is, a kalendarista műveltségétől és beállítottságától függött. A kolozsvári kalendáriumban 1723 és 1730 között Köleséri Sámuel írt az emberi test betegségeiről. Weszprémi István orvoséletrajzokat tartalmazó művében az 1728. évinek a szövegét kiadta.

47 Nem csak azért, mert a fél évszázaddal korábban megjelent kalendáriumokból már csak kivételesen akadt példány, hanem elsősorban azt akarta bizonyítani vele, hogy a magyar nyelv alkalmas az orvosi tudományok művelésére. Az Országos Széchényi Könyvtár adatgyűjtése szerint ezen évfolyamok mindegyikéből maradt fenn példány, többségük azonban számunkra hozzáférhetetlen.

48 Az 1726. évi 47. Weszprémi, Stephanus: Succinta medicorum Hungáriáé et Transilvaniae biographia. Genturia altera. Pars prior. Viennae, 1778, 28 — 32. Vízaknai Briccius (Beretzk) György életrajzánál. Cím: A hirtelen fogó nyavalyák után, melyek a doktorok siető orvoslásokat kívánják, vagy a természet által is gyakran gyógyulhatok, lássunk már a hosszas sínlő betegségekről, melyekben az orvos doktorok valóban megkívántatnak. 48. Erdélyi könyvtárainkban találhatóak. 32 OSZK Évkönyve 1980 497