AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pavercsik Ilona: A lőcsei Brewer-nyomda története a 17-18. században, II.

A BREWER-NYOMDA PAPÍRBESZERZÉSE Tipográfiáink működéséhez a megfelelő nyomdai felszerelésen, betűkészleten túl kellő mennyiségű papír biztosítása is nélkülözhetetlen volt. A 17. században még mindig szűkösen volt papiros: a papírmalmok jóval több írópapírt gyártottak, mint nyomópapírt (a közigazgatási szervek és az iskolák papírigénye nagyobb volt, mint a nyomdéké).

96 A nyomtatványokon megjelenő sokféle vízjel azt mutatja, hogy a nyomdák papírellátása meglehetősen rendszertelen volt. Valószínűleg nem egyszer állt a munka papírhiány miatt, mint azt Tótfalusi Kis Miklós panaszolta.

97 A nyomdák arra törekedtek, hogy közvetlenül a papírmalmokból szerezzék be szükségletüket; a nagyszombati nyomda pedig Znióváralján papírmalmot alapított szükségletének fedezésére.

98 A lőcsei tipográfia papírbeszerzését az eddigi szakirodalom még nem vizsgálta, Bogdán István monográfiája sem említette egyetlen papírmalom ellátási körzeténél a lőcsei műhelyt, pedig a sok szepességi papírmalom közül legalább a Lőcse birtokához tartozó teplici malom esetében elvárható lett volna. Ezért szükségét érezzük annak, hogy röviden foglalkozzunk a Brewer-nyomda papírbeszerzésének kérdésével. Honnan szerezhette be a Brewer-műhely papírszükségletét ? A magyarországi nyomdák ebben az időben túlnyomórészt (85%-ban) hazai forrásból vásároltak.

99 Valószínűleg így lehetett a lőcsei tipográfia esetében is. Nagyon nehéz a kérdést elemeznünk, mert nincs elég megbízható adatunk hozzá. A lőcsei könyvek papírjain látható vízjeleknek ugyanis majdnem fele ismeretlen. Ezek az ismeretlen vízjelű papírok, ha a hasonló motívumokat egy papírmalomtól származtatjuk, 34 különböző papírmalomból erednek. Feltétlenül kell köztük külföldinek is lenni, hiszen a 17 —18. századból összesen 36, nyomópapírt is gyártó papírmalmot ismerünk Magyarországon és Erdélyben,

100 s a nagy földrajzi távolság miatt nem mindegyiknek terméke juthatott el a Szepességre. Az általunk ismert, ill. ismertnek feltételezett vízjelű papírok tíz különböző papírmalomból származnak: hat hazai és négy külföldi forrásból. A külföldiek: Poréba Wielka (Lengyelország) 1635., 1636., 1639., 1650. és 1690. évekből; St. Pölten (Ausztria) 1648-ból, Wels (Ausztria) 1661-ből, Iglau-Altenberg (Morvaország) 1660., 1662., 1663., 1666. évekből. Valószínűleg kereskedőktől vásárolt kisebb tételekről van szó. A hazai források a következők: kassai papírmalom 1643., 1647., 1686. és 1695. években, zborói papírmalom 1647 —1648-ban, Znióváralja 1671, 1677 és 1698-ban, Bazin (?) 1675-ben, Igló 1686-ban, s végül a legnagyobb forrás: a teplici papírmalom. A Sámuel Spillenberger által alapított papírmalom szolgáltatta a beszerzésnek mintegy 60%-át.

101 1625—1677 között 96. Bogdán István: A magyarországi papíripar története (1530—1900). Bp. 1963. 281 — 285, 288. p. 97. Uo. 76. p. 98. Iványi Béla — Gárdonyi Albert: A királyi magyar Egyetemi Nyomda története 1577— 1927. Bp. 1927. 61. p. 99. Bogdán i. m. 404. p. 100. Uo. 158-225. p. 101. A vízjelek előfordulásának leírását 1. a doktori disszertációban a 261 — 264. lapon, rajzukat pedig a 97 —104. táblán. 468