AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pavercsik Ilona: A lőcsei Brewer-nyomda története a 17-18. században, II.

dáriumokon kívül a lőcsei naptárak nagy része egyszerű külsejű volt: alkalmazták ugyan a pirosnyomást, cifrát, szedett iniciálét, egy-két illusztrációt vagy könyvdíszt, de a naptárak szövegét (ill. egy-egy szövegrészt) sokszor máshol már nem használt kopott betűkkel nyomtatták, s minden könyvdíszítés, tipográfiai szerkesztés ellenére a nyomás tisztaságára kevéssé ügyeltek. Ezért a históriák és kalendáriumok általában a legkevésbé igényes lőcsei nyomtatványok közé tartoznak: ezek a könyvek így is nagy példányszámban keltek el. Külön csoportot képviselnek a tankönyvek, disputációk, tudományos könyvek. Ezek még mindig egyszerű kiállításúak voltak, kevésbé díszítettek, de gondosan szerkesztettek. A tankönyvek jellemző mérete a nyolcadrét volt, a disputációké, tudományos könyveké általában a negyedrét. A tankönyveknél igen gyakori volt a kéthasábos szedés, ahol a latint mindig kurzívval, a másik hasábot — nyelvtől függően — antikvával, fraktúrral vagy svabachival szedték. A tudományos könyvek, disputációk is mértéktartóan díszítettek voltak, minden fölösleges „cifraság" nélkül. A legszebb tankönyveket, tudományos könyveket Johann Brewer nyomtatta, mert az ő idejében volt már olyan nagy a lőcsei nyomda betűkészlete, hogy a gondos kiválasztás, tipografizálás akár minden díszítő elem nélkül vagy minimális díszítéssel szép nyomtatványt eredményezett. Volt olyan nyomtatványa is, amely — különösen a címlapja — egyszerűségével, gondosságával a klasszicista könyvdíszítés felé mutatott (például az Articuli diaetales Posonienses 1700).

91 A harmadik, legszebb kiállítású csoportba az alkalmi nyomtatványok és a vallásos művek tartoznak. Az alkalmi nyomtatványok azonban csak az 1670-es, 1680-as évektől. Korábban negyedrét méretben adták ki ezeket a kisterjedelmű füzeteket, szövegük sokszor két-háromnyelvű is volt, amely zsúfolttá, egyenetlenné tette a lapokat. Ugyanilyen volt a címlap is: a lakodalmi verseknél például a vőlegény és menyasszony neve emelkedett ki a zsúfolt címlapból, amely az összes címüket, rangjukat, az esemény időpontját stb. megadta. A címlapra általában már nem is fértek rá a díszek, csak egy-két cifrasor, inkább a szöveget díszítette néhány iniciálé, záródísz. Az alkalmi nyomtatványok méretének változása (negyedrétből ívrétté) igen kedvező volt a könyvek külső megjelenése szempontjából. A zsúfoltság a címlapon ezután is megmaradt, de 2° méretben, nagyobb, többféle típussal a címlapok sokkal dekoratívabbak lettek, s általában záródísz is elfért a címlapon. A szövegek nyomtatása sokkal egyenletesebb lett, mert vagy latin volty vagy inkább német, amelyet szintén nagyméretű betűtípussal nyomtattak. Még ezek közül is kiválik az a dicsőítő vers, amelyet Elias Ladiver írt Thököly Imre István nevű fiának születése alkalmából: szövegét a 42 A-val szedték, amelyet máshol csak címlapon, fejezetcímként használtak. Még egy kuriózum: volt olyan alkalmi nyomtatvány, amelynek címe csak két oldalra fért ki: Andreas Weinert dicsőítő verse Ferdinand Albrecht herceghez 1727-ből.

92 91. Szabó II. 2000. 92. Szabó II. 1523a. Petrik III. 835. 28* 435