AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pavercsik Ilona: A lőcsei Brewer-nyomda története a 17-18. században, II.

betűtípusokat is, amelyeknek kétféle verzálisa volt: egy egyszerűbb és egy iniciálészerűen díszes (55 F, később a 18. században a 72 F, 78 F, 87 F), sőt már a nagyméretű öntött kiemelő fraktárok is iniciáléként hatottak (88 F, 94 F, 95 F, 96 F). Ezek az iniciálék és betűk együttesen tették a német nyelvű, főleg alkalmi nyomtatványokat olyan díszessé. A lőcsei tipográfia iniciálékészlete elsősorban a 17. század utolsó harmadában gazdagodott, a 18. századi gyarapodás nem jelentős. Természetesen a korábban beszerzett iniciálésorozatokat tovább használták, főleg az a, b, f, i sorozatot. A Brewer-nyomda működésének egész ideje alatt 72 különböző záródísszel és fejléccel rendelkezett. Lorenz Brewer idejében 21 volt használatban, Samuel idejében 41, Johann idejében 40. A kezdeti időszak könyvdíszei között több ornamentális díszítésű, egyszerű, meglehetősen sablonos klisé volt (I, II, V, VI, XIX): használatuk azzal a hátránnyal is járt, hogy ezek a kisméretű, túlzsúfolt mintájú díszek hamar eltömődtek, mintájuk egyre elmosódottabbá, felismerhetetlenebbé vált, ami nem kedvezett a könyvek külsejének. A könyvdíszek másik nagy csoportját képviselték a különböző fonadékos minták és arabeszkek, amelyek már valamivel nagyobb méretűek és szebb formájúak voltak (IV, X, XIII, XI, XIV, XVI). Az eddig leírt könyvdíszek között szinte üdítően hatottak a szellősebb díszítésű, stilizált növényi és figurális mintájú fejlécek, záródíszek: állatfej virágokkal, tulipánok, virágtő, nagy kör alakú virágszirmok (XVIII, XVII, XX, XXI, XXIII), s megtalálhatjuk a reneszánsz könyvdíszítésben megszokott figurális díszeket: medúzafő stb. (VII, VIII, XII). Az 1670-es évektől beszerzett új könyvdíszek — éppúgy, mint az iniciálék — elsősorban stilizált növényi mintájúak voltak: liliom, stilizált gyümölcsök, rózsa, gránátalma stb. (XXV, XXXVIII, XL, XLI, XLIII, XLIX). Ekkor gazdagodott a készlet katolikus nyomtatványok díszítésére szolgáló könyvdíszekkel (XXVIII, XXIX, XXX, XXXIII). Szép, nagyméretű, figurális és növényi díszítésű fejlécek is voltak a nyomda birtokában. Nagy általánosságban a záródíszek, fejlécek, nagyobbak lettek, mint az előző időszak díszei. Johann idejében továbbra is növényi díszítésű könyvdíszekkel gyarapodott a készlet: liliomtő, virágos kosár, váza, hatalmas virágcsokrok (LVII, LXVI, LXVII, LXXII), valamint igen szép növényi mintájú, vallásos szimbólumokat kompozícióba foglaló fejlécekkel (LIX, LX, LXI, LXII). Az élet mulandóság ara, a halálra figyelmeztettek a homokórát, koporsót, koponyát ábrázoló fametszetek (XLV, XLVI, LXIII, LXVI): ezek a díszek már átmenetet képeznek az illusztrációkhoz. Johann Brewer idejéből származnak azok a teljesen újszerű, a zsinórírásra emlékeztető, vékony vonalakból álló, kör és ellipszis alakú hurkos díszek is, amelyek kiválóan illettek az éles metszésű, apró betűs szövegű, kisméretű könyvekhez (LI, LH, LIII, LIV, LV, LVIII). A nyomda cifrakészlete a díszítő funkció és érték szempontjából kevésbé jelentős, mint a könyvdíszek és iniciálék, mégis meg kell emlékeznünk róla, hiszen a legtöbb nyomtatvány lapjain előfordult. A lőcsei tipográfia kezdetben csak 12 féle cifrával rendelkezett, majd ezek kiselejtezése, újak vásárlása után a 18. századra a körzetkészlet 38 különféle darabot foglalt magában. A legtöbb cifra valamilyen virágra emlékeztetett, de volt levél, lóhere, makk, kereszt, szív, tojás alakú minta, léniára emlékeztető elemek 427