AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szabó András: Tévedések és tévutak a Károlyi Gáspárral és a Vizsolyi Bibliával foglalkozó szakirodalomban

Báthori István.

12

" Ez a megfogalmazás beemeli ugyan a források közé Thurit és Szenei Molnárt, de ezáltal csak világossá válik az az ellentmondás, amely Lampe-Embernél rejtve volt. Bod újabb pártfogókat is említ: Homonnai Drugeth Istvánt, Mágocsy Gáspárt és Bocskay Istvánt,

13 a három közül az első valószínű, a második telitalálat, az utolsó teljesen valószínűtlen. A módszer itt is nyilvánvaló: az általa ismert korabeli református nagybirtokosokra „tippelt". Ugyancsak Bodnál tűnik fel az a sajnos ellenőrizhetetlen (vagy csak nem ellenőrzött?) állítás, hogy Károlyi Wittenberg után Strassburgot és a svájci egyetemeket is felkereste.

14 Mindenesetre szomorú tény, hogy a pártfogókkal kapcsolatos téves adat mind a mai napig tartotta magát,

15 noha közben a Rákóczi Zsigmond és Ernő főherceg közötti levélváltás

18 felfedezése nyilvánvalóvá tette, hogy Vizsoly nem Ecsedi Báthoryé, hanem Rákóczié volt. Bod Pétert még senki sem hibáztathatja eljárásáért, nála az adatmentés volt a fő szempont, 19. század végi és 20. századi kutatóink viszont már vétettek, amikor kritikátlanul összeollózták a sokszor ellentmondó híradásokat. A Károlyi-kutatás vakvágányainak további részletes elemzése értekezésem kereteit már messze túllépné, ezért az alábbiakban csak nagy vonalakban ismertetem a 19—20. századi szakirodalom hiányosságait és figyelmeztetek a valótlan állításokra. A 19. század második felében irodalmi és történelmi téren egyaránt kedvező változásokat hozott a forrásközlések megszaporodása. Ebben a témában azonban ezek a kedvező változások nem megfelelően érvényesültek, mivel közelegvén 1890 (pár évvel a milleneum előtt!) megünnepelték a vizsolyi Biblia kiadásának 300 éves évfordulóját. Kétségtelen eredménye volt az évfordulónak az idevonatkozó dokumentumok összegyűjtése, publikálása, elemzése: új életrajzi adalékok bukkantak fel, tisztázódott a név kérdése,

17 s többé kevésbé bizonyítottá vált, illetve bekerült a tudományos köztudatba, hogy többen fordítottak.

18 Ugyanakkor a reprezentatívnak szánt Károli [sic !]emlékkönyv több tekintetben elsiette az összegzést, vonatkozik ez elsősorban a benne található életrajzra.

19 Az emlékkönyv legnagyobb érdeme a már említett nyelvi elemzés,

20 amely az egyes fordítók szövegrészeit igyekszik elkülöníteni néhány szó nyelvjárási változata alapján — kezdetnek ez nem rossz, folytatása máig sem akadt.

21 Az évforduló előtti nyitányt Károly Gy. 12. Bod Péter: A* Szent Bibliának históriája. Nagyszeben 1748. 144—145.1. 13. Bod Péter i. m. i. h. 14. Bod Péter: Magyar Athenás. H. n. 1766. 131. 1. 15. Lásd például: Régi Magyar Költők Tára XVII. század. 1. k. 578. 1. — Ecsedi Báthory István alapos életrajza Vizsolyt is a birtokai közé sorolja, és őt tartja fő pártfogónak. 16. Illéssy János: Adalék a vizsolyi nyomda XVI. századi történetéhez. = Magyar Könyvszemle 1891. 165 — 166.1. Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár 1927. XI. k. 30—31.1. 17. Nóvák Lajos: Károlyi Gáspár volt-e Radics Oáspár és Radics volt-e Károlyi? = Protestáns Közlöny 1890. 390-392., 398-399. 1. 18. Károli-emlékkönyv. Szerk. Kenessey Béla. Bp. 1890. 79 — 181.1.: Csontos József A vizsolyi Biblia nyelvéről. 19. H. Kiss Kálmán: Károlyi Oáspár életrajza. Károli-emlékkönyv. Bp. 1890. 5 — 45. 1. 20. Csontos József i. m. 21. Az egész emlékkönyvről lesújtó, de igaz bírálatot írt Zoványi Jenő: Protestáns Közlöny 1890. Illetve: Kisebb dolgozatok a magyar protestantizmus történetének köréből. Sárospatak 1910. 166-169.1. 235