AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Bánáti Istvánné: Az Országos Széchényi Könyvtár olvasói betűrendes könyvkatalógusa

A különböző minőségű rendszavak mechanikus betűrendben sorolódtak egymás mögött; ez a sorolási rend 1936-ban feltétlen haladást jelentett a korábbi porosz instrukciós rendszerű grammatikai rendszavas sorolás után. Bizonyos csoportalakítási elv már a kezdeteknél is érvényesült a katalógusban, mégpedig egy szerző munkásságán belül. (Szerző önállóan írt művei, szerző, mint társszerző egy — majd két szerzőtárssal, szerző nevével kezdődő művek, végül a szerző, mint közreműködő és a szerzőről szóló irodalom közös betűrendben.) Azonos nevű szerzők esetében a besorolás teljesen mechanikus volt több évtizeden keresztül. Minden névváltozatról készült cédula, így egy szerző munkásságát több helyen is meg lehetett találni, de nem volt kiépített utalórendszer, amely segítette volna összehozni a különböző szerzői név variánsokat. Tehát egy szerző munkásságát nem lehetett egy helyen megtalálni és egyegy mű különböző kiadásai sem kerültek össze egy szerző különböző névformában történő címleírása következtében. Egyéni néven leírt szerzők esetében nem alkalmazták a katalógus indításakor a kiemelést az azonos írásképű családnévtől, címtől. Kettős vezetéknév esetén a második vezetéknév úgy került besorolásra, mintha egyéni név lenne. Két vagy több egyéni nevű személynél csak az első keresztnév figyelembevételével sorolódott az anyag a katalógusba. Idős és ifj. megkülönböztetések, nemesi előnevek szintén figyelmen kívül maradtak a besorolásnál. Testületekről egységes címleírás, közreadó testületekről melléklap nem készült a párizsi konferencia előtt, így a testületnevekkel kapcsolatos besorolási problémák csak a 60-as évek elejétől jelentkeztek. A katalógus anyagának igen jelentős hányada (31%) földrajzi címszó. A földrajzi nevek a mű nyelvén nyertek felvételt, ami a továbbiakban rengeteg probléma forrásává vált a katalógusban, mert szétszórta a földrajzi névanyagot. A földrajzi név (alanyesetben és melléknévi formában) és az ugyanolyan írásképű családnevek sorolása közös betűrendben mechanikusan történt a katalógus indulásánál. Azonos szépirodalmi cím és földrajzi név esetén a szépirodalmi címet a földrajzi rendszó melléklapi csoportjába sorolták a rendszavak betűrendje szerint. (Fő és melléklapi csoport igen korán létrejött a tájékozódás érdekében a földrajzi nevek egyre gyarapodó száma miatt.) A katalógus építésének első húsz évében igen sok felesleges tárgyszavas melléklap (45 000 cédula) került a katalógus anyagába, így bizonyos tekintetben szótárkatalógus jellegűvé vált a katalógus. Eredeti célja a katalógushasználat megkönnyítése volt, hogy az olvasóknak ne kelljen szakokat keresni, a későbbiekben viszont besorolásuk egyre bonyolultabbá vált, anyaguk a használók számára segítséget nem jelentett. Ez tette indokolttá a későbbiek során kiemelésüket. Az OSZK tehát 1936-ban hajtotta végre a feldolgozó munka és a katalógusok nagyszabású reformját. Évek és évtizedek során azonban az anyag nagyarányú növekedése, az ingadozó feldolgozási gyakorlat, majd ennek megszüntetésére a szabvány létrejötte szükségessé tette az eddigi feldol212