AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - Borsa Gedeon: A 16. századi nyomtatványok átfogó regisztrálásának terve

3. Hol, mikor és ki (város, év, név) jelentetett meg nyomtatványokat 1601 előtt Itáliában? Anyaggyűjtés formájában már nagyjából áttekinthető számomra az egész világon ebben az időkörben tevékenykedett nyomdászok és kiadók jegyzéke. A végső cél olyan, az egész világot átfogó „Clavis" megjelentetése, amelyre a „Corpus" mutatóinak kialakításakor támaszkodni lehetne. Természetesen e munkálatok visszahatnak majd a ,,Clavis"-ra, és nyilván további jelentős, új adatokkal fogják gazdagítani azt. Típusrepertórium Az eddig röviden körvonalazott „Thesaurus" és „Clavis" a „Corpus" rövid leírásában szereplő adatokkal kapcsolatos. Kimunkálhatok azonban még további segédletek is, amelyek különösen a 16. századi impresszum nélküli kiadványok nyomtatóműhelyének és datálásának meghatározásához jelenthetnek jelentős támogatást. A teljes impresszumú kiadványokban található nyomdai felszerelés (betűtípusok, iniciálék, könyvdíszek, illusztrációk stb.) rendszerezett gyűjtése alapján ugyanis a hiányzó impresszumadatok kiegészítésére — az esetek többségében — eredményes kísérletet lehet tenni még a 16. században is, amint ez a feladat az ősnyomtatványok esetében a Haebler-féle típusrepertórium alapján majdnem mindig elvégezhető. A 16. században a nyomdai műhelyek száma — a kiadványokéhoz hasonlóan — ugyancsak legalább megtízszereződött az előző századhoz képest. Ráadásul a nyomdák felszerelése átlagosan ugyancsak igen jelentősen növekedett. így a regisztrálandó nyomdakészlet szinte csillagászati méretűvé nő. Az ennek regisztrálására vonatkozó elképzeléseimet — ugyancsak számítógépes feldolgozással — már 1971-ben kifejtettem (Magyar Tudomány 1971. 488—491.— Magyar Könyvszemle 1971. 165—170. [angolul]), így e helyen bővebb ismertetésétől el lehet tekinteni. A típusrepertórium anyaga elvben két nagy csoportba sorolható: egyrészt az öntés vagy más módon többszörözöttek (pl. betű), másrészt az egyedileg előállítottak (pl. metszet). A többszörözött nyomdai felszerelés előállítása, de különösen az annak alapján történő nyomdászmeghatározás igen fáradságos és néha — különösen a 16. század második felében — nem is mindig teljes biztonsággal megnyugtató eredményre vezető munkálatokat igényel. Ezzel szemben az egyetlen példányban készült dúcot — legalábbis adott időben — csak egyetlen műhelyben használhatták. Ráadásul ezek sérülései, deformálódásai, ill. változásai a viszonylagos időrend meghatározására is módot nyújthat. Mindezek alapján érdemes ezekkel fokozott mértékben foglalkozni. Az ilyen, egyedileg alkotott, nyomdai felszerelés többsége a fentieken túlmenően még ráadásul igen mutatós illusztráció és könyvdísz, amelyet más érdeklődők (pl. művészettörténészek) is értékelnek, ill. hasznosíthatnak. Az egyedi metszetek első, az impresszum-meghatározás szempontjából legjelentősebb csoportját a nyomdász és kiadói jelvények alkotják. A 16. században, különösen annak első felében igen elterjedt volt ezek használata. Bár néha előfordult, hogy e dúcok gazdát cseréltek, mégis a nyomdászok 10* 147