AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - Zircz Péter: A könyvtári szakfelügyelet

esetén az érdekelt miniszterekkel (országos hatáskörű szervek vezetőivel) egyetértésben szabályozza." (Mth. 34. pont.) A szakfelügyelet magyarországi létrehozásához a jogi alapot első ízben az „első könyvtári törvény" — az 1956. 5. tvr. a könyvtárügy szabályozásáról — biztosította. Az első magyar könyvtári törvény (mindenképpen elsőnek tekinthető, mert bár jóllehet voltak már a felszabadulás előtt is könyvtári kérdésekkel foglalkozó jogszabályok, törvényi szinten is, ezek mindegyike csak a könyvtárügy egy-egy részét szabályozta, ezt is meglehetősen vitatható eredménnyel) kétségtelenül jelentős vívmány volt, minden tekintetben. Részletes kritikája nem tartozik ide (legnagyobb hibája a hálózati elv eltúlzott preferálása volt, ezzel mintegy széttördelte a könyvtári rendszert), annyi azonban mindenképpen megállapítható, hogy a legmagasabb szintű magyar jogszabály a könyvtárak vonatkozásában első ízben tett említést a szakfelügyeletről. ,,A könyvtárak felett a felügyeletet a fenntartó szerv, a könyvtári szakfelügyeletet pedig — a fenntartó szerv főfelügyeleti hatóságával egyetértésben — a művelődésügyi miniszter gyakorolja." Sem a törvény, sem végrehajtási utasítása nem tartalmaz utalást a szakfelügyelet céljára, tartalmára vonatkozólag, a törvény által használt megjelölésekből (fenntartó szerv — felügyeleti szerv — szakfelügyelet) azonban kikövetkeztethető, hogy mai szóval ágazati felügyeletet jelölt. E hiányokat (cél- és feladatmegjelölés, a szakfelügyelet lebonyolítási módjának meghatározása) volt hivatott pótolni a művelődésügyi miniszter 141/1958. (M. K. 10.) MM sz. utasítása a könyvtárügyi szakfelügyeleti szabályzatról. Ebben a minisztérium leszögezi, hogy — a szakfelügyelet gyakorlati és elvi teendőit szakfelügyelők útján látja el, akik munkájukat az MM Könyvtárosztályától nyert megbízás, általános irányelvek és az egyes hálózatokra (könyvtárakra) vonatkozó feladatmegjelölés szerint; — a szakfelügyelők munkájának célja: a könyvtárak eredményes munkájának előmozdítása, részint a könyvtáraknak nyújtott szakmai útmutatás és szakmai ellenőrzés, másrészt a Könyvtárosztály által gyakorolt elvi irányító tevékenység támogatása útján; — a szakfelügyelői — „útmutatási és ellenőrzési" — tevékenység előtérbe helyezendő: a hálózatok és könyvtárak állománygyarapítási és olvasószolgálati munkája tartalmának, valamint „külső kapcsolataik kiépítésének" a problematikája, továbbá — a könyvtári tevékenységgel összefüggő személyzeti problémák és a káderpolitika figyelemmel kísérése, végül — a felügyeleti és fenntartó szerveknek a könyvtárak működését érintő intézkedései vizsgálata. Az utasítás szerint az „irányelveket" a szakfelügyelők az egyes hálózati központok útján érvényesítik, továbbá rendszeres kapcsolatot tartanak fenn a Könyvtárosztállyal, amelynek félévenkint — vagy szükség szerint — jelentést köteles tenni. Az utasítás megfelelő értékeléséhez fel kell idéznünk a könyvtárügy akkori szervezetét. Mindenekelőtt arra kell utalnunk, hogy a közművelődési (nem szakszervezeti) könyvtárak tanácsi kezelésbe adása a hatvanas évek első felében zajlott csak le, az utasítás kiadásának pillanatában működésüket 117