AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - Zircz Péter: A könyvtári szakfelügyelet

„A könyvtári rendszer fejlesztésével kapcsolatos valamennyi alapvető kérdés koordinálásáért a művelődésügyi miniszter a felelős. E célból szer­vezi valamennyi központi állami szerv szocialista közösségi munkáját, és biztosítja az alapvető kérdések közös megtárgyalását . . . Szorosan együtt­működik a Szakszervezetek Szövetségének vezetőségével és a Német Könyv­táros Szövetséggel." A szerb könyvtári törvény (a Szerb Népköztársaság országgyűlése által 1960. november 10-én elfogadott törvény) a szakfelügyeletet az ún. „anya­könyvtárakra" (nemzeti könyvtárak: szerb vonatkozásban a belgrádi Nem­zeti Könyvtár, illetőleg — autonóm területen — az a könyvtár, amelyet az illetékes tanács erre kijelöl) hárítja. Járás illetőleg község területén anyakönyvtár az a könyvtár, amelyet erre a feladatra az illetékes tanács kijelöl. Az ,,anyakönyvtárak" lényegében az 1976. 5. évi magyar tvr.-ben (és végrehajtási utasításában) megszabott hálózati központi és koordinációs központi feladatokat látják el, valamint a törvény 38. cikkében expressis verbis említett szakfelügyeletet. Említésre méltó még — felügyeleti vonatkozásban — a szerb könyvtári törvény egy igen hathatósnak látszó rendelkezése, nevezetesen: „Ha a területi nemzeti bizottságnak a kulturális munkáért felelős ta­nácsa úgy találja, hogy a nyilvános könyvtár nem teljesíti a működéséhez előírt feltételek valamelyikét, vagy nem képes feladatának ellátására, fel­szólítja a könyvtár tanácsát (vezetőségét) megfelelő intézkedések megtéte­lére, hogy ezek a feltételek teljesüljenek, és a könyvtár képes legyen mun­kájának elvégzésére. Ha a könyvtár tanácsa a kitűzött határidőn belül nem teszi meg a szükséges intézkedéseket, a területi nemzeti bizottságnak a kulturális munkáért felelős tanácsa a könyvtár válaszának beérkezése után elrendel­heti, hogy a könyvtár ideiglenesen szüntesse be működését, amíg az előírt feltételek nem teljesülnek." (21. §.) A tőkés államok könyvtári törvényalkotására jellemző a felügyeleti és irányítási, valamint a finanszírozási kérdések összekapcsolása, ennek keretében a finanszírozás rendjének általában részletes pontosságú szabá­lyozása. A korábbi másik jellegzetesség — a könyvtári törvénynek csupán a közművelődési könyvtárakra való kiterjesztése terén „frontáttörés" ta­pasztalható, az előkészületben levő új dán könyvtári törvény (tervezetét a múlt nyáron a koppenhágai IFLA konferencián szóban ismertették, hatá­lyossá válásáról nincs tudomásom) minden fajta (tehát nem csupán köz­művelődési) könyvtárra kiterjedő hatályú (lenne). A „régi" (az 1964. május 27-én elfogadott, 171. sz.) dán könyvtári törvény — amely 3. §-ában minden községet arra kötelez, hogy önállóan vagy más községekkel közösen nyilvános könyvtárat tartson fenn — 20. §­ában intézkedik az állami könyvtári felügyeletről és 21. §-ában a Könyvtári Tanácsról, 22. é-ában az iskolai könyvtárak vonatkozásában a közoktatási miniszterrel való közös eljárásmódokról. E rendelkezések értelmében az állami könyvtárügyi igazgató vezeti a könyvtári felügyeletet, akinek nincs ugyan közvetlen beavatkozási joga a felügyelt könyvtárak tevékenységébe (csak taácsokat, útbaigazításokat adhat), de közvetve annál erőteljesebben befolyásolhatja őket, hiszen állami fenntartási hozzájárulás csak annak a 8 OSZK Évkönyve 1980 113

Next

/
Oldalképek
Tartalom