AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Alessandro Guadagni levelezéskönyve

toltatják a jobbágyokat is, úgy, hogy nem jut elegendő módjuk az uralkodó számára dolgozni. Guadagni előtt, ő maga mondja, XIV. Lajos állama lebeg példaképként: közmunkákat szeretne — az ország kiépítésére, az uralkodó döntőbírói szerepét földesúr és alattvaló közt és a jövedelmeket a királynak szeretné biztosítani. Ügy véli: ez mindenkinek javára válna. Ezzel a felfogásával össze kellett ütköznie a magyarországi valóságos helyzettel. Guadagni merkantil elveket képvisel a teljesen agrár országban és szembe kerül a privilegizáltakkal is. 1698 után már csak járulékosak a bejegyzések. Elvették a kedvét? Megbetegedett? 1700-ból már haláláról van adat

20 és 1704-ben, a feljegyzéskönyv özvegye nyomorúságáról tanúskodik: ekkor gyermekeivel Kassán él, mint menekült. Mielőtt a kötetet az átvizsgáló letenné kezéből, még néhány bejegyzésre kell figyelmessé válnia, melyek az elmondottakkal bizonyosfokú összefüggést mutatnak. A 90. folio versoján egy olasz nyelvű bejegyzés található: ,,La fossa che gl antichi hanno volsuto facere p[er] congiungere il Tibisco con il Danubio. Nel Tibisco gomincia [!] in Ároktő e si chiama come dicano i villani Csörsz e p[er] molte miglia fino al giorno di oggi si vedano le vestigie". A 91. fol. rectoján pedig a magas Tátrában levő tavakról és patakokról olvasható ugyancsak pársoros olasz nyelvű bejegyzés. Ezek a földrajzi tárgyú bejegyzések az egykori jegyzőkönyvtulajdonos vagy későbbi családtagjai geográfiai érdeklődésének tanújelei. De különösen az előbbi, a Csörszárokra vonatkozó feljegyzés fontos, mert olyan közegből származik, amelyben, mint láttuk, a hajózócsatornák létesítésére való törekvés eleven. Akár magától Alessandro Guadagnitól származik a bejegyzés, akár a fiától (a lapon egy 1717-ből való másik, német nyelvű beírás található) aki, a korszerű műveltséghez tartozó olasz nyelvet, ha nem is anyanyelvi szinten, de szintén ismerhette — mindenesetre annak a jele, hogy a feljegyző figyelmes lett a Csörszárokra — mint a Duna—Tisza közti összeköttetésre. Ez pedig vagy előbb, vagy legkésőbb ugyanakkor, amikor Dilherr tábornok DunaTisza csatornaterve

21 felmerül: mutatja, hogy honnan mely körből származnak az ország közlekedésügyi kiépítését szolgáló tervek, elgondolások. Kétségtelennek kell tartani, hogy a feljegyzéskönyv egykori tulajdonosa ebben a vonatkozásban sokkal jelentősebb személyiség, mint amilyennek eddig ismerték. Mindezek alapján kívánkozik néhány tanulság összefoglalása. A 17. század utolsó másfél évtizede Magyarország a török uralomtól való megszabadulásának időszaka. Azokon a területeken, melyeken nem volt törökuralom, a háború terhei nagyon súlyosan hatnak. A fokozott terheket nekik is viselniök kell, még akkor is, ha szívesebben vennék a „status quo"-t, ha egyénileg nem érzik át a kiűzés fontosságát. A történelmi események azonban nem ismernek „status quo"-t és így akarva-akaratlanul 20. Széchy Károly: Gróf Gvadányi József. 1725-1801. Bp. 1894. 39. 1. 21. Dillherr Franz császári tábornok 1712-ben lett Szolnok várának parancsnoka. Duna—Tisza-csatorna tervét (1715) a ,,gratuitus labor" útján, Pest és Szolnok közt szerette volna megvalósítani. (Takáts S.: Duna-csatorna terve... = Magy. Gazdaságtört. Szle. 9. évf. 1902. 138. 1.) 426