AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pavercsik Ilona: A lőcsei Brewer-nyomda a 17—18. században I.

özvegyének leveléből kiderült. Véleményünket támasztja alá a lőcsei könyvkötőcéh 1662. januárjában Geversné ügyében Kassára írott levele,

111 amely egy állítása igazolására Markus Severini mestert hozta fel tanúul. Ha Severini nem Kassán, hanem Lőcsén lett volna, ez az érv értelmetlen. Severini 1663 vége felé halt meg pestisjárványban három gyermekével együtt. Özvegye még másfél év múlva sem tudta kifizetni a tartozást, amelyről így írt a lőcsei tanácshoz címzett levelében: „ebben az adósságban mindezidáig leledzem, és nem volt módom tőle megszabadulni, mert eddig nyomdászlegényeket tartottam, akik sok kárt okoztak nekem, mert — mint tudott — egy szegény özvegynek tették, s tisztesség ne essék szólván — valamennyi kapcarongy (Fusshader). Ennekokáért a legsürgetőbb ínség rákényszerített, hogy az özvegységet elhagyjam. . ." Susanna asszony választottja Johann David Türsch nyomdászlegény volt, David Türsch jénai nótárius fia, aki már több mint egy évet dolgozott Kassán, azelőtt pedig vándorút ja során sok tapasztalatot szerzett; az özvegy szerint csendes és szorgalmas ember, aki sem ivásra, sem kártyázásra nem adja magát.

112 1665. május közepétől már Türsch nevét viselték a kassai nyomtatványok. Az adósság megfizetésére azonban — lassan már tíz éve — még mindig nem került sor. A közben elhunyt Lorenz Brewer örökösei közbenjártak ez ügyben a kassai tanácsnál, s az adósság fejében a tipográfia lefoglalását követelték. A kassai tanács azonban elutasította a városi nyomda exeeutioját, s egyezkedésre szólította fel a szembenálló feleket, azt ajánlva, hogy az adósságot a raktáron levő könyvekből törlesszék.

113 Az adósság ügye hihetőleg így intéződött el. Severini után a következő könyvkötő, akit ismerünk, a lőcsei származású Georg Krausz. 1646-ban kapott polgárjogot. 1660-ban háztulajdonos volt Lőcsén: valószínű, hogy élete nagy részét szülővárosában töltötte. Róla nem tudjuk eldönteni, hogy önálló mester volt-e, vagy Lorenz Brewer alkalmazottja. Azt viszont mindenképpen feltételezhetjük, hogy a mesterséget az ő műhelyében sajátította el kb. az 1640-es évek első felében.

114 Az ez idő tájt Lőcsén dolgozó könyvkötők közül Georg Steinhübel neve a legismertebb: éppoly híres könyvkötő-család első tagja volt, mint Lorenz Brewer a Brewer-nyomdászdinasztiáé. Németprónai születésű volt. Kéziratban fennmaradt vándorkönyvét Gulyás Pál ismertette.

115 Steinhübel nagyszombati tanulóévek után, 23 éves korában, 1654-ben került Lőcsére, s Lorenz Brewer könyvkötő-műhelyében dolgozott egészen 1660 elejéig. 111. Kemény Lajos: A lőcsei könyvkötő-céh Kassa városához a néhai könyvnyomtató Oevers Bálint özvegye ügyében. = MKSzle 1913. 66 — 67. p. „.. .Dieweil aber die Herrn Meister schreiben, das man das erstgelegte Geld ihr soll wiederumb zurück geben, so wissen die Herrn Meister gunstig, das solches nicht unter uns ist getheilet worden, sondern es ist auf vielfaltige Unkosten aufgangen, wie Meister Marcus Severinus gar wohl weis, wo es ist hingewendet worden." 112. Susanna Severini 1665. április 3-án a lőcsei tanácshoz írott levele (Johann David Türsch kézírásával). OAL XII. 100/10. Az idézett részlet a szerző fordítása. 113. Kemény Lajos: Kassai könyvnyomtatók életrajzához. = MKSzle 1902. 535 — 536. p. A kassai tanácsülési jegyzőkönyv 1666. december 7-i bejegyzése alapján. 114. A polgárjogról: OAL XXI. 49. Polgárkönyv 93. p. 1646. „26. Sept. Georg Krauss ein Buchbinder u. Stadkind fi. 5,40." Házáról 1. Hain i. m. 350. p. 115. L. a 105. sz. jegyzetet. 376