AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pavercsik Ilona: A lőcsei Brewer-nyomda a 17—18. században I.
„Typographus socius"-nak nevezte. 211 Meglehetősen szegény ember volt, akinek csekélyke vagyona nem növekedett, csak egyre apadt: 1715-ben még fél házzal rendelkezett, 1720-ban már csak negyeddel. 212 A lőcsei polgárjogot sem tudta megszerezni. Két házasságáról és öt gyermekének születéséről tudunk. 213 1737. áprilisában, 63 éves korában halt meg. 214 Valószínűleg az 1730-as évekig dolgozott a Brewer-nyomdában. Az új század első éveiben távozhatott Lőcséről Késmárkra a már említett Matthias Vitrarius nyomdászlegény. Ez idő tájt került Lőcsére vándorút ja során Miskolczi Csulyak Ferenc, Miskolczi Csulyak Gáspár református esperes fia, aki Debrecenben sajátította el a nyomdász mesterséget. Korábban, 1696-tól Tótfalusi Kis Miklós kolozsvári műhelyében dolgozott, Herepei szerint egészen a mester haláláig, 1702. márciusáig, s utána, még 1702-ben ment át Lőcsére, hiszen néhai apjának „Egy jeles vadkert. . ." című művét még abban az évben nyomtatták ki Lőcsén. 215 Herepei a kolozsvári tartózkodás hat évét azzal indokolta, hogy a Tótfalusi halálára megjelent búcsúztatóban három nyomdászlegény verse mellett negyedikként Miskolczi Csulyak Ferencé is szerepelt. Nem vette azonban figyelembe, hogy Miskolczinak már 1701. júniusában megjelent Lőcsén Johann Brewerhez, a lőcsei tipográfia inspektorához írt üdvözlő verse, 216 amely csak a szerző ottlétével magyarázható. Sokkal inkább küldhetett Miskolczi Lőcséről verset egykori mestere halála alkalmából, mint a Kolozsvárott tartózkodó Miskolczi Lőcsére, Johann Brewerhez. A szakirodalom eddig Miskolczi Csulyak Ferencnek csak 1702-es lőcsei tartózkodásáról tud, s utána már a debreceni működéséről. 217 Pedig Miskolczi nemcsak ilyen rövid ideig, hanem legalább hét évig dolgozott a Brewer-műhelyben. Bizonyíték erre Pápai Páriz Ferenc szótára 1708-as lőcsei kiadásának ajánlása, melyhez többek között Miskolczi Csulyak Ferenc is írt verset. Utolsó versszaka így hangzik: 211. MOL Regn. lev. N 78 1715. évi összeírás. 7. téka. Lad BB N. 7. Comitatus Scepusiensis. Civitates Leuchovia et Kesmarkinum. 279. p. 212. Uo. és MOL Regn. lev. N 79 1720. évi összeírás. 8. téka. Lad. DD. N. 8. Comitatus Scepusiensis. Civitates Leuchovica et Kesmarkinum. 350. p. 213. Anna nevű feleségétől született Kaspar (1699) és Jakob (1706) nevű gyermeke, második feleségétől, Maria Elisabeth Grosstól pedig Susanna (1712), Maria (1724) és Anna Elisabeth (1719). SOAL I. 175. Szül. akv. 1670-1722. 189, 232 272 296 324. p. 214. SOÁL I.'l83.'Hal. akv. 1684-től. 129. p.: „10. April 1737. Caspar Polomsky Von 62 Jahr 7 Monad." 215. Herepei János: Tótfalusi Kis Miklós kolozsvári műhelye és munkatársai. = MKSzle 1958. 6. p., Gulyás: A könyv sorsa. .. II. rész 199. p. Az Egy jeles vadkert . . . e. művet 1. Szabó I. 1658. 216. Szabó II. 2071. „Refulgens Divini Favoris Sydus, Nobilis, Praestantissimi Atque Doctissimi Dornini Johannis Brever, Juris utriusque studiosi, Typographiae item Leuschoviensis Inspectoris indefessi, Patroni sibi semper venerandi, Luce Natali Anno 1701. die 21. Junii. Feliciter ortum observare voluit Franciscus Miskolczi, Liber Art. Typogr. Gultor. Leutschoviae." 217. Herepei: Tótfalusi... 59. p. 398
