AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Havasi Zoltán: Nemzeti fejlődés és internacionalizálódás az Országos Könyvtár történeti perspektívájában

nacionalizálódásnak azt a formáját, amely a burzsoázia uralmával valósul meg, s amely a gyakorlatban a tőke nemzetközi hatalmának kiszélesítését, a nemzeti elnyomás és kizsákmányolás új formáit jelenti. A proletár internacionalizmus ezért nemcsak a burzsoá nacionalizmussal áll szemben, hanem az internacionalizálódás osztálytermészetét elhomályosító kozmopolitizmussal is. A nemzeti könyvtárak létesítésének, alapításának gondolata akkor vetődik fel, amikor a feudális társadalom partikuláris széttagoltsága helyett a burzsoáziának olyan nagyobb gazdasági egységre van szüksége, amely magába olvasztja a széttagolt feudális nagybirtok területeit. Ezt a nagyobb gazdasági egységet az ipar fejlődésével, az utak és vasútvonalak kiépítésével, az egységes mérték- és pénzrendszer kialakításával a burzsoázia egységes nemzeti piaccá forrasztja össze. Az egységes nemzeti piac megteremtése együtt jár a jobbágyság felszabadításával; a felszabadított paraszt földet kap, felszabadul a feudális kötöttségek alól, a burzsoá nemzet tagja lesz. A beszédben használt anyanyelv egységes nemzeti és irodalmi nyelvvé válik. Az írott nemzeti nyelv létrehozásával a sok elkülönült haza népi kulturális értékeit egységes nemzeti kultúrává lehet összeolvasztani. Az írott szó a könyvnyomtatás segítségével ezt a nemzeti kultúrát a burzsoá haza polgárainak közkincsévé teheti. Többek között az országos könyvtárak gyűjteményei és szolgáltatásai révén is. A termelés társadalmasodásának, az emberek közötti társadalmi kapcsolatok kiszélesedésének az a szükségszerű folyamata azonban, amely a nemzet kialakulásához vezetett, természetesen nem állt meg a nemzet határainál. A kapitalizmus nemcsak a nemzeti piacot teremtette meg, hanem létrehozta a világpiacot is, és a burzsoá világpiac kiaknázása által valamennyi ország termelését és fogyasztását kozmopolitává formálta. ,,A régi helyi ós nemzeti önellátás és elzárkózottság helyébe a nemzetek sokoldalú érintkezése, egymástól való sokrétű függése lép. És ez így van nemcsak az anyagi, hanem a szellemi termelésben is. Az egyes nemzetek szellemi termékei közkinccsé válnak. A nemzeti egyoldalúság és korlátoltság mindinkább lehetetlenné váhk, és a sok nemzeti és helyi irodalomból világirodalom alakult ki." Ismételjük: a nemzeti könyvtárak létesítésének, alapításának gondolata a polgári átalakulás, a tőkés rend kialakításának kezdetén, a nemzeti megújulás vagy újjászületés időszakában merül fel. Ekkor az ébresztésnek, a nemzeti öntudat elterjesztésének legalapvetőbb kérdése a nemzeti nyelv megteremtése. A kialakuló nemzeti tudományok sorában időrendben is az első, jelentőségében is a legfontosabb: a történetírás, mert a nemzeti múlt feltárását, a történelmi tudat kialakulását szolgálja. A történetírással csaknem azonos fontosságú a nyelvtudomány. A nyelv származásának kutatása a nép származásának a felderítését is jelentette. A nyelvtörténet kutatása a régi nyelvemlékek, a nemzeti nyelven vagy annak előzményén írott szövegek felkutatását eredményezte, illetve feltételezte. A nemzeti tudományok elsősorban a múltat kívánták bemutatni, rekonstruálni, ám a nemzeti érdekek a jövő építésének gazdasági erőforrásait is igyekeztek feltárni és a szellemi erők összefogásán és gyarapításán is fáradoztak. Ekkor alakulnak a tudós társaságok, az irodalmi és nyelvművelő egyesülétek, 90