AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Németh S. Katalin: Két Bethlen Kata dráma a 20. században

ettől a mostani világtól még az oltalom sem, s ha kövenként szedik szét a régi Erdélyt, én az utolsó szegletkövön akarok gubbasztani és fohászkodni". A Bethlen Kata és anyja közötti kemény szópárbajt csak sejthetjük az önéletírásból, visszaemlékezése papírra fektetésekor Kata asszony inkább arra helyezte a hangsúlyt, hogy kiszolgáltatottságát és engedelmességét hangsúlyozza. Az anyai kitagadás fenyegető hatása nem maradt eredménytelen, ,,mit tudtam azért tenni, még visszaszólni is nem mervén, a gyűrűt elvevém". (XIII.) A második felvonás utolsó jelenetében Bethlen Kata nagybátyját, Bethlen Ádámot kéri a kéretlen jegyesség felbontására. Ezt a jelenetet az önéletírásnak csupán egyetlen mondata örökítette meg. A drámában ismét eltolódik az érzelmi egyensúly, Bethlen Kata vonzódását emelve ki Haller László iránt. Leheletnyi féltékenység festi itt élénkebbre Bethlen Kata arcszínét, teszi izgalmasabbá a drámát. A második felvonás előtti feszültség egyfelől Kata érzelmi bizonytalanságából, másfelől konok hitéből táplálkozik. A dráma első csúcsa és egyben kritikus pontja is Németh László szavaival a „kritikus éjszakának" nevezett leánykérés után az esküvő napja. A Bethlen-rokonságnak sikerült Kata kérésére a katolikus püspöki tilalmat kieszközölni az esküvő meggátlására. Ebbe a biztonságtudatba hasít bele váratlanul Haller László agyafúrt leleménye: egy „habókos" barátot kerít, aki még nem tud a gvárdián tilalmáról, így vállalkozik a hirtelen esküvői szertartás levezetésére. Mind az önéletírásban, mind a drámában kevéssé meggyőző Bethlen Kata ellenkezésének hiánya. Kata ugyanis tudott az udvarhelyi gvárdián tilalmáról, mégsem kísérelte meg, hogy a „tudatlan barátot" felvilágosítsa az esketési tilalom felől. Tiltakozásra csak annyi ereje maradt Bethlen Katának, hogy a hirtelen támadt ceremónián ne mondja végig a vallása ellen való fogadalmat. Az önéletírásban az ellenkezés hiányát így indokolja a visszaemlékező nagyasszony: „Mindaddig én el nem tudtam azt hitetni magammal, mert gyermekségemtől fogva irtóztam a pápista vallástól. . ." (XVII.) Bethlen Kata érzelmi gyöngesége azért inkább a drámában feltűnő, ahol magunk előtt látjuk, ahogy csak egy szó választaná el a nem kívánt házasság meghiúsításától. Ennek az egy szónak a hiánya viszont éppen Németh László Bethlen Kata-felfogását támasztja alá: az érzelmi vonzódást Haller Lászlóhoz. A jelenet előkészítése mind izgalmasságát tekintve, mind humorát nézve kiviláglik a dráma sápadt, komor fényéből. Az udvarhelyi barát alakjával némi humort csempész Németh László a vallási viszályt megörökítő dráma lapjaira, az izgalmat pedig a gvárdián emberének megjelenése fokozza. Nem csupán Kata egyetlen tiltakozó szava állíthatná meg a tiltott esketést, hanem a megérkezett püspöki tilalom is, ha eljutna az esketésbe belefogott baráthoz. A harmadik „felmentést hozó" személy Bethlen Ádám úr már későn érkezik, ő még az eljegyzés felbontásának szándékával jelenik meg, de már csak Haller Lászlónét köszöntheti. A „felemás házasságnak" hétköznapjait festi a dráma harmadik felvonása. Mindaz a súrlódás, ami a vegyes vallású házasfelek között előfordulhat, felmerül Bethlen Kata és Haller László házasságában is. A gvárdián ijesztőtérítő szándékával indul a dráma, hitelesen elevenítve meg az önéletírásban 660