AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: Az Éjféli Kiadó

Az író memoárja felidézi, hogy mit hallott a rádióban 1943 nyarán az első Minuit-kiadványról: ,,. . . Franciaország fennmaradásához nem elég a röplap, nem elég a pamflet. Ahhoz művek, könyvek is kellenek. Önhöz fordulok hát, Vercors, aki még ismeretlen, de máris híres. . . A folytatást rosszul hallottam. Zúgott a fülem. Szóval A tenger csendje elhagyta Franciaországot, átkelt a Csatornán... akkor még nem tudtam, hogy Claude Bellanger átadott egy példányt Yvon Morandat-nak, az pedig magával vitte a holdfénynél a kivilágítatlan repülőgépen, amely Angliából jött érte, és azt sem tudtam, hogy Londonban a Szabad Franciaország vezetője megrendelte elbeszélésem kinyomtatását. Nem tudtam azt sem, hogy már kiadták Algériában, Szenegálban (Theodore Monod-nak, a Fekete-Afrikái Intézet igazgatójának, régi iskolatársamnak jóvoltából, aki viszont rólam nem tudott semmit...), Ausztráliában, Svájcban, Quebeckben, Beirutban... Egy másik napon (a kertben) egy bibliapapírra nyomott, csupa harmat kis brosúrát találtam a füvön, amilyent az Angol Királyi Légierő bizonyos éjszakákon milliószámra szokott ledobni Franciaország fölött, s éppen az én elbeszélésem volt az. (New York-ban is kiadták.) Tuniszban Pierre Moinot, az író, miután csak a Cyrill Conolly-féle angol változatot tudta megszerezni, visszafordította franciára, hogy ismerősei közt terjeszthesse. . ,"

5 Tehát egészen a háború végéig senki nem tudta, kit rejt a zord alpesi hegység neve, de azt sem tudták, hogy a „csend" szerzőjét rejtette a Louis Bourbon, Roland Dolée, Drieu, Desvignes, Santerre név is. Vercors hol egyik, hol másik álnéven jelent meg a nyomdában, a terjesztési helyeken, az illegális találkozókon. A Mimiit többi szerzőinek könyvei is általában álnéven jelentek meg. Georges Adam Hainaut, Edith Thomas Anne vagy Auxois, Debű-Bridel Argonne álnéven írt. Ismeretlen nevek tűntek fel a Lettres Frangaises-ben is, melyet a Louvre-ban Jacques Decour mártírhalála óta Claude Morgan szerkesztett, s ő gondoskodott a Minuit-kiadványok tejesztéséről is. Az „új" szerzők: Jean du Haut (Paul Eluard), Jacques Destaing és Francois la Colére (Aragon, „Harag Ferenc"), Forez (Francois Mauriac), Jean Noir (Jean Cassou, „Fekete János"), Laurent Daniel (Aragon felesége, Elsa Triolet). A Lettres Frangaises egyik első számának első oldalán Eluard verse áll, Jean du Haut szerzői névvel: „Ez a kis gyilkos világ Az ártatlant veszi célba Szájából kihúzza a kenyeret Házát a tűznek adja. . ." A Panoptikum című Minuit-könyvecskében pedig Aragon verseinek bevezető sorai olvashatók Francois la Colére álnéven: „Olyan országban írok, ahol az embert a félelem, a csend, az éhség istállóiba tömörítik..." Hitelesen idézi fel ezt a légkört Aragon a háború utáni nyilatkozatában: ,,. . . kitanultam a csempészés vagy a, jelentés művészetét. Nagyon egyszerű csempészés volt ez; ha ellenállókról akartam szólni, akkor Roland-t mondtam, vagy bármely más klasszikus francia, vagy egy más nemzetiségű, például görög 5. Vercors i. m. 250 — 251. p. 642