AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Miklóssy János: Vajda János „pokoljárása" (1864—1867)

Társadalmi kérdésekben az 1862-es röpiratok elképzeléseit vallja, legfeljebb hangfogóval, higgadtabban. Politikai-közjogi téren változatlanul az osztrák—magyar megegyezés híve, de nem lépi át a Polgárosodásbsni és az általa szerkesztett Magyar Sajtóban e vonatkozásban felállított határokat. * Vállalja-e Vajda Sürgönynél töltött múltját Keményhez írt Nyílt levelében % Expressis verbis sohasem mondja ki, de nem is tagadja. S az alább következők pedig egyenértékűek a beismeréssel: „Tudhatja [t. i. Kemény], hogy hazánk jelenleg élő legnagyobb, legnépszerűbb ellenzéki írói is voltak oly körülmények közt, midőn a hivatalos lapokba dolgoztak, hogy önfenntartásukra néhány fillérhöz jussanak. Beszámítás alá azért csupán az esik, amit valaki akkor ír, midőn jó és rossz között, habár némi áldozattal is, választani módjában áll." (Nyílt levél. 300 1.). Kemény és elvbarátai, Gyulai Pál, Csengery Antal, Salamon Ferenc voltak azok a „jelenleg élő legnagyobb, legnépszerűbb ellenzéki írók", akik a kormány félhivatalosánál, a Szilágyi Ferenc szerkesztette Budapesti Hírlapnál jelentkeztek írásaikkal, midőn 1853. febr. 12-én a Pesti Napló szerkesztése a jelleméről nem híres Török János kezére került. Gyulai még a magyarázkodást is szükségesnek látja: „örömmel fogadta ajánlatomat [t. i. Szilágyi Ferenc] — írja gróf Nádasdy Lipótnénak —, s szerződött velem egy évre, megígérvén, hogy semmiben sem korlátoz csak politikába ne elegyedjem (...) Nem voltam a kormány béreitje, a Budapesti Hírlapba azért írtam, mert csak ez egyetlen lapba lehetett írnom. Szilágyi nem honorálta jobban cikkeimet, mint más szerkesztő, s éppen nem anyagi haszon miatt szerződtem vele. Amit írtam, teljes meggyőződésem volt."

38 „Mint író egyetlen sort sem írtam azon rendszer [t.i. a Schmerlingprovizórium] mellett — hangoztatja Vajda is. — Mutassanak ki nekem egy politikai sort, amelyet bár névtelenül írtam volna ide."

39 így igaz, mind a Sürgönyben, mind a Bécsi Híradóban (a Magyar Világha, csupán tárcákat ír) társadalmunk, irodalmunk és kulturális életünk problémáinak szentel elsősorban figyelmet, e tárgykörből valók nagyobb lélegzetű írásai is. Politikai megnyilatkozásai — amennyiben szórványosan előfordulnak — inkább sajátos egyéni nézeteinek, mintsem a Schmerling-rezsim felfogásának deklarációi. Korábban ismeretett politikai-irodalmi elvei, no meg balkézzel vívott csetepatéi folytán a hatvanas években Vajda is hasonló helyzetbe került, mint Gyulaiék egy évtizeddel előbb: más választása nem akadt, mint a kormány lapjainál (Sürgöny, Bécsi Híradó) keresni alkalmazást. Helyzetüket megkönnyítette, hogy sem a Bach-éra szubvencionált lapja, sem a Schmerling-kormányzat orgánumai nem kívántak politikai irányzatukkal feltétlen azonosulást irodalmi szemleíróiktól, színházi rovatvezetőiktől, szakíróiktól és — az esetek többségében — „újdondászaiktól" sem. 38. Gyulai Pál levelezése 1843-tól 1867-ig. Bp. 1961. 284-285. 1. 39. Nyílt levél 112. 1. 602