AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Miklóssy János: Vajda János „pokoljárása" (1864—1867)
Jenővel szemben követett méltatlan eljárása 11 csak politikai és irodalmi ellenfeleinek járt kezére, akik a „szegényebb középrend" szószólójának és a szerveződő irodalmi ellenzék vezérének visszaszorítására, lejáratására törekedtek. Utóbb, Vajda maga is bírálattal szól ez időbeni elképzeléseiről, magatartásáról. „Embereket és isteneket" magára haragító „kedvtöltésről" 12 éppúgy, mint poltikai koncepciójáról (1. Jókai Mórnak írt, 1865 okt. előtti levelét. Napkelet, 1925. 311. 1.; idézve VKrK VI. k. 455. 1.); a pillanatnyi birodalmi-nemzetközi helyzet szülöttjének minősítve azt 13 . Bécs mindenesetre méltányolta Vajda megbékélést elősegítő erőfeszítéseit. Kifejezésre jutott ez már akkor, amikor nem ellenezte Vajdát szerkesztőként a Magyar Sajtó 14 élén. Az elhatározás, „a bécsi korlátnokság irodájában fogadni el alkalmazást" mégis a körülmények keserves kényszeréből, nehezen született meg. Csak akkor, amikor idehaza — mint láttuk — a kör bezárult. Jókaihoz írt, említett levelében, a „formális éhenhalásra" hivatkozik (Boros Dezső 1865 októbere előtt keltnek ítéli levelét: Vajda János levelezése. Studia Litter aria. V. Debrecen, 1967, 63. 1.). És itt álljunk meg egy pillanatra: félreértéseket tisztázandó. „Az írói segélyegylethez folyamodtam — írja Nyílt levelében — csekély kölcsönért, de önök elutasítottak." Vajda vádjára Gyulai Pál, az írói Segélyegylet titkára Felvilágosítással válaszol 15 . Idézi az igazgató-bizottság 1964. febr. 28-án tartott ülése jegyzőkönyvének 8. pontját: „Vajda János úr a titkár bejelentése szerint 200 forintnyi kölcsönt kér oly adóssága kifizetésére, mely miatt egzekucióval fenyegetik. A kölcsön visszafizetésére nézve ajánlja Heckenast Gusztáv úr biztosítását, ki az általa szerkesztett, ,Nő világ' [!!] szerkesztői dijából, mint kiadó, havonként 10 forinttal lassanként az egész kölcsönt le fogja törleszteni. A bizottság olyan természetűnek találja e kölcsönt, mely nem igen tartozhatik a szabályok alá, kivált a pénztár jelen állásában, de amennyire tehetségében áll az egyletnek, segíteni kívánván a kérelmezőn, megbízza a titkárt, hogy vegye reá Heckenast urat magát a kölcsönre, úgyis egyik lapja szerkesztőjéért [!!] tenné s teljesen biztosítva. A titkár jelent, hogy Heckenastnál volt, de ez nem hajlandó a kölcsönre, minthogy már elég sokat tett Vajda János úrért". Az igazgató-bizottság erre Gyulait, a titkárt bízta meg, hogy a Segélyegylet nevében a hitelező ügyvédjét beszélje rá az ajánlott havonkénti 10 forintos törlesztés elfogadására. Az ügyvéd ezt az írói Segélyegylet iránti méltányosságból el is fogadta. „A Magyar írók Segélyegylete — hangzik a továbbiakban Gyulai indoklása — sem nyugdíj-, sem kölcsön-intézet, s nem a pénzzavarban levő írók számára, hanem a betegség vagy sors csali. Komlós Aladár: Vajda János. Bp. 1954., 120-129. 1. ill. VKrK VII. k. 588589. 1. 12. Bécsi élményeim. II. MV. 1866. jan. 17., 12. sz. 13. Pest, május 11. MU 1867. máj. 12. 14. D. Szemző Piroska: Heckenast és Vajda szerepe Jókai a „Hon" c. lapja megindulásában. = MKSZ 1969. 3. sz. 260-262. 1. 15. PN 1868. jan. 1., 1. sz.; Gyulai Pál: Bírálatok, cikkek, tanulmányok. Bp. 1961. 532 — 533. ].; a lapszámok az utóbbira utalnak. 595
