AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: 18. századi tudósaink II. Weszprémi István (1723—1799) és orvostörténeti műve

udvar feltétel nélküli híve.

70 Naplójából kiderül, hogy van Swieten tanácsai is szerepet játszhattak tanulmányútjának összeállításában.

71 Zürichben Conrad Gessnert hallgatta. 1753-ban az utrechti egyetemre iratkozott be. Ebben az évben tiltotta meg Mária Terézia Debrecen városának, hogy az a kollégiumot támogassa, mire az Svájc, Hollandia és Anglia segítségét kérte. Az angliai segélygyűjtő-akciót Weszprémi kezdte meg, kétszer is áthajózván Angliába.

72 Oxfordban és Cambridge-ben tanulmányai mellett átböngészte az ottani egyetemek nyilvános- és a kollégiumok magánkönyvtárait. Londonban másfél évig tartózkodott. William Smellie vezetésével szülészetet tanult. A himlőoltó kórházakban a járványok elleni védekezést tanulmányozta. 1754-ben Jacob Burges himlőoltásról szóló művét latinra fordította angolból,

73 1755-ben pedig megjelent a Tentamen de inoculanda pesté c. műve,

74 amely Európa-szerte híressé tette nevét. Már ebben a munkájában felmerül, hogy Magyarországon mennyire fontos volna a védőoltás. A sok betelepülő miatt ugyanis nagyon gyakoriak a ragályos betegségek. Ugyancsak 1755-ből származik nyomtatásra előkészített, de ki nem adott latin nyelvű műve a Holberg-i módszerrel sikeresen meggyógyított részeges asszonyról.

75 Közben kíváncsian ismerkedett az új áramlatokkal, sőt magyarra fordította William Kendeknek Ontologos álnéven a lélek halandóságáról megjelentetett művét,

76 a fordítást azonban később, 1767-ben, elégette. 1756-ban, Utrechtbe való visszatérésekor megszerezte az orvosdoktori címet.

77 1757 elején tért haza Magyarországra. 70. 1740-ben, még soproni diák korában Károly császár halálára írt verset, mely Vergilius IV. eclogájára rájátszva már a későbbi József császárt is éltette. A vers kiadása: Pannóniáé luctus. Pozsony 1799. 56 — 57. 71. Weszprémi naplójáról: Lofthouse, David: The road to life. Philosophical Transactions, Oxford, 1953, 648 — 681. — Sükösd Mihály: Weszprémi István naplója. = Irodalomtörténeti Közlemények, 1956, 322 — 324. — Uő.: Tudós Weszprémi István. Bp. 1958. 22-35. 72. Vö. Révész Imre: Sinai Miklós élete és kora. Bp. 1959. 47. 1. és 56. lapon 7. sz. jegyzet. 73. Succinta. . . I. 202 — 207. Opera inedita, 1. sz. (Weszprémi életrajza egyes kiadásokban nem szerepel! Vö. a II/3/b/cc. fejezetünkkel.) 74. London, 1755. 75. Sajátkezíí kézirata a debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárában, Q 292(6). A latin nyelvű mű magyarra fordítását l.Vida Tivadar :Afiatal Weszprémi István adaléka az alkoholizmus gyógyításának történetéhez. — Orvostörténeti Közlemények 81, 1977, 111-122. 76. Succinta. . . I. Weszprémi önéletrajzában. Opera inedita, 4. sz. (Vö. a 73. sz. jegyzettel.) Sükösd monográfiájában (33. 1.) és nyomában Kótay is (i. m. XXIV. 1.) a művet önkényesen Weszprémi önálló filozófiai művének tulajdonítja. Módis László Weszprémi és a The grand Question címmel a Theologiai Szemlében írt recenziójában (1960, 117—119.) felhívta a figyelmet Sükösd felületes eljárására, s megemlíti azt is, hogy Weszprémi a mű eredeti, angol változatát nemcsakhogy megőrizte, hanem 1775-ben kölcsönözte is. Kenrick e művet a rá való felelettel együtt adta ki 1751-ben, s a canterbury-i érseknek ajánlotta. Sükösd monográfiáját alapos bírálatban részesítette Tarnai Andor is (Irodalomtörténeti Közlemények, 1959, 547-549). 77. Orvosavató értekezése: Disputatio inauguralis medica sistens observartiones medicas. Utrecht 1756. Szövegét Albrecht Haller is felvette az Elementa physiologiae corporis humani VI. kötetébe (Lausanne 1768.). 525