AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: 18. századi tudósaink II. Weszprémi István (1723—1799) és orvostörténeti műve
18. századi tudós-világ IL Weszpremi István (1723-1799) és orvostörténeti műve SZELESTEI N. LÁSZLÓ I. BEVEZETÉS 1. Az egyetemes res litteraria felbomlásának kezdeteiről A 18. század elejétől — főleg protestáns körökben — Magyarországon is egyre többen foglalkoznak a história litterariával. Nemcsak az egyháztörténettel kapcsolatban, hanem a megsértett nemzeti becsület védelmében is. Czvittinger Dávid 1711-ben megjelent Specimen-jéhez mai adataink szerint a század első felében egy tucatnál több kéziratos kiegészítés keletkezett. E munkálatokat segítette a kibontakozó honismereti irodalom s a nagymértékben megélénkülő történeti érdeklődés. 1 A század közepétől egyre gyakoribbak a földrajzi és a témaszerinti feldolgozások. Földrajzi egységek szerint is folyt adatgyűjtés és publikálás, de az főleg egyháztörténeti keretek közt mozgott. Tudósaink mind gyakrabban fordultak egyes korszakok (pl. a reneszánsz) felé, s megindult a témakörök szerinti elkülönülés is. 2 Míg azonban a jog- és történetírás történetének külön feldolgozásában — az 1770-es évekig — csak kezdeményezésekről számolhatunk be, sőt több terülten még külön adatgyűjtést sem figyelhetünk meg, Weszpremi István orvostörténeti munkája, a Succinta medicorum Hungáriáé et Transilvaniae biographia színvonalas orvostörténeti munka, négy kötetben. 3 Az orvostörténetnek az egységes história litterariából való, viszonylag korai kiválását Magyarországon is az orvosi rend létével magyarázhatjuk. Természetesen ezzel nem az alább tárgyalandó Weszpremi István érdemeit akarjuk kisebbíteni. Azt azonban észre kellett munkánk során vennünk, hogy Weszpremi műve e háttér nélkül nem válhatott volna azzá, ami. A vármegyei és a városi főorvosok nagy száma nyújtott segítséget adatgyűjtéséhez. Már a század első felében is kivették részüket a hazai viszonyok feltérképezéséből. És bár a hazai körülmények elmaradottabbak voltak, mint amit Nyugat-Európában tapasztaltak tanulmányaik során, a felvilágosodott abszolutizmus gazdasági, oktatási- és egyházpolitikája sokukat meg tudta nyerni a „népjóléti" politikának, annál is inkább, mert e poli1. Tarnai Andor: A protestáns értelmiség irodalmi törekvései. = A magyar irodalom története 1600-tól 1772-ig. Szerk. Klaniczay Tibor. Bp. 1964. 447-471. 2. Tarnai Andor: A laicizálódó egyházi értelmiség — Az egyházias tudományosság álkonya — Ismeretterjesztő irodalom. Uo. 551 — 576. 3. Weszpremi István: Succinta medicorum Hungáriáé et Transilvaniae I— IV. Lipsiae—Viennae 1774 —1787. Lapalji jegyzeteinkben a továbbiakban csak Succinta. . . I—IV. (I—IV. = kötetszámok, nem pars-ok.) 519