AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A csízió ellenlábasai és utóélete

dóan forgatták, így a benne levő különböző értékű „bölcsességeket" szinte már betéve tudták. Ez magyarázza azután, amint erről is már szó volt, hogy a magyar csízió szövege hosszú időn át lényegében változatlanul jelent meg, hiszen ennek módosítása majdnem akkora felzúdulást okozott volna a korábbi századokban, mint ha ezt a változtatást magán a Biblián hajtották volna végre. Mindebből az következik, hogy a kiegyezés koráig kevés olyan magyar napkönyv volt, amely ennyire mélyen lehatolva olyan szélesen terjedt volna el a társadalomban, mint a csízió. Visszatérve a csízió és a kalendárium viszonyára, fontos az összefüggésre még egyszer felhívni a figyelmet. Az öröknaptáraknak idővel más formái is kialakultak hazánkban, mint a csízió. Igen igényes és talán a legismertebb a Gárdonyi Géza által összeállított örök-naptár,

152 amelynek az abban olvasható hirdetés szerint Egész életre való naptár címen 1893—1951 között használható plakátalakú változata is készült. A kalendáriumok és a csízió a tágabb értelembe vett népi jóskönyvek fontos csoportját képezik.

153 Az említett Janus-arc másik irányába tekintve találhatók az álmoskönyvek, a sors- és kártyavetőkönyvek.

154 így lehetett tehát kijelölni a magyar csízió helyét napkönyveink között. UTÓSZÓ Végére érkezve a marathoni hosszúságú, négy tanulmányból álló írásnak a magyar csízióról, néhány dolgot — részben ismételten — hangsúlyozni kell. Egyedül ennek az egyetlen könyvnek vizsgálata meglehetősen sovány téma, ezért eredményei sem lehetnek olyan bőségesek és gazdagok, hogy arányban állhatnának ezzel a terjedelemmel. Néhány indíték felemlítése azért talán elfogadhatóvá teszi mindezt. Szó esett már menetközben is arról a szándékról, hogy ennek az ugyan egyetlen, de mégis igen jellegzetes és neves népkönyvnek behatóbb vizsgálata több szempontból is hasznot ígért. Az évszázadokon át változatlan szöveg és illusztrációs anyag jó tükröt nyújtott ahhoz, hogy benne megfigyelhető legyen a magyar könyv általános fejlődési irányainak néhány jellegzetessége az utolsó négy évszázadban. Ha valaki ilyen szemmel olvassa végig a négy írást, úgy remélhetőleg tud majd gondolatébresztő szempontokat találni ezek között. Áll ez mind a nyomdai, mind a kiadói megjelentetés síkján történő vizsgálódásra: Mikor és miben változott a helyesírás ? Hogyan modernizálódott a terjedelemjelölés (ívjel, lapszám stb.)? Milyen fokon és mit változtattak a szövegen? Miképpen módosult a népkönyvek formátuma a 17. században (negyedrétből nyolcadrét)? Hogyan hasznosították a sztereotípiát, ill. az állószedést a 19. század végétől az önköltség csökkentésére? Miként hoztak létre mutált kiadásokat? Miképpen nőtt a reklám 152. Bp. 1893, 80 1. - 54. jegyzet I. 243. 1. - OSZK jelzete: 621.573. 153. Érdekes, hogy Pogány Péter a ponyvákról szóló monográfiájába a kalendáriumokat nem vette bele, jóllehet bizonyos, hogy évszázadokon át ebből kelt el a legtöbb a vásárok ponyváin (60. jegyzet). 154. 60. jegyzet 211-243. 1. 516