AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A csízió ellenlábasai és utóélete

Az „Elöljáró-beszéd" (3—7. 1.) azt taglalja, hogy a tapasztalat szerint az időjárás hét évenként visszatérően ismétlődik. Az asztronómia akkoriban hét bolygót tartott számon: „Innen lett az, hogy végre tudatlanságból az esztendők időváltozásainak okait a bujdosócsillagokra (planétákra) hárították." Miután a Nap nem bolygó, hanem éppen körülötte kering a többi planéta, ugyanakkor „a mostanában feltalált Uranus" korábbról ismeretlen bolygó is azt bizonyítja, hogy a planétáknak semmi közük sincs az időjárás változásához. Ez is a csízió alapjául szolgáló asztrológiai hiedelmeknek a természettudományos (jelen esetben asztronómai) ismeretek bővülésével megszilárdult, határozott kritikája. Azonban a könyv összeállítója, ill. kiadója gondolt a régi hagyományokhoz ragaszkodó vásárlórétegre is: „De hogy egyszersmind meg lehessen azt is tudni, hogy babonás eleink micsoda renddel osztották fel az esztendőket", az éveket, ill. a várható időjárásra és termésre vonatkozó előjelzéseket a hét „regnáló" bolygó szerint csoportosították továbbra is, megtűzdelve immár pontos csillagászati adatokkal: a bolygók méreteivel, távolságával a Naptól stb. (10—47. L). Az ezt megelőző „Mutató tábla 1803—1902" feltünteti az évek mellett az említett, uralkodó bolygót is (8—10. 1.). A kötet derekáig tart „A termékeny és terméketlen esztendőknek megismertető jelei. Gazdák regulája." (64—86. 1.), amely havonta összegezi a régiek tapasztalatait. A címlap hosszú szövege, mintegy tartalomjegyzék, nagyjából felsorolja a kötetben található témákat, amelyek közül ez a rész, vagyis a „gazdák regulája" tipográfiailag rendkívül erős kiemelést kapott. Tehát ezt tekintették az egyik, vagy talán a legfontosabb fejezetnek. Az ezt követő „Olyan jelek, amelyekből az idő változásokat és mind a bő, mind a szűk esztendőket hitelesen meg lehet határozni" c. rész különböző alapokon (pl. a Hold állása, az emberek és állatok magaviselete) meteorológiai prognózisokat nyújt. A fentiekhez csatlakozik: „Húsvétot mutató tábla" (87—88. 1.) és a „Pünkösdöt mutató tábla" (89—90. 1.) az 1803— 1902 közötti évekre, továbbá a „Holdjárást mutató tábla 1803 — 1858" (91—92. 1.). „Toldalék, melyben némely hasznos és mulatságos dolgok adatnak elő az olvasó kedvéért" címmel immár meglehetősen vegyes tartalmú írások követik egymást: „Az esztendőnek termékeny és terméketlenségéről való vélekedések" (93—95. 1.) — „Régi közmondások" (95. 1.) — „A nap kezdetének különb-különbféle számítása" (95—96. 1.) — „A csillagvizsgálók számítása szerint való közönséges esztendő" (96—97. 1.) — „A háromféle kalendáriumról" (98—99. 1.) — „Különböző számlálása az esztendőnek" (99—102.1.) — „A köznép vélekedése" (102—104.1.) — „A vetni való magoknak megválasztásáról" (104 — 107. 1.) — „A magnak bepácolásáról" (108—109. 1.) — „A cserebogarak elvesztéséről" (109—111. 1.) — „Mit kelljen a szántóvetőnek csinálni akkor, ha az időjárás a vetésben kárt tett?" (111 — 112. 1.) — „Az égi tűz és mennykőütés eltávoztatásának módja" (112—114. 1.) — „Hasznos értekezés minden rendű emberek egészségük, betegségük és halálra nézve" (114—116. 1.) — „Történet" (116 — 119. 1.) — „Az isteni gondviselés és mindenhatóság. Történet." (119— 123. 1.) — A kötet legvégén három lapon: „Budán Konrád Adolf Hartleben könyvárusnál következendő új könyvek találtatnak". A fenti felsorolásból is kiderül, hogy néhány fejezet, különösen a főrész457