AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Alessandro Guadagni levelezéskönyve

tol megfosszák, és gondoskodjék róla, hogy ezt a vakmeró'séget szigorúan megbüntessék. Ha a Kamara a törvények szerint járt volna el, minden kárt gróf Forgách Simonnak, a mi felperesünknek, meg kellett volna térítenie." Mert igaz, hogy Hertnek uradalmát közben visszaadták, de a gabonét elvitték és így nagyon nagy a kár. Szintén 1696. december 9-i keltű levélmásolat az is, melyet Szendrőről a Forgách grófokhoz, sógoraihoz intéz, elküldve annak másolatát Skarbala Andrásnak [az alnádornak] és Pinnyey Jánosnak. Eszerint követelése van a Forgách-fivérektől, Ádámtól és Simontól, neje birtokrészének visszaadása ügyében. Visk, Pereszlény, Alsó-Szenicz visszaváltását kívánja tőlük. A fivérek az öröklésnél kijátszották nővérüket, az ő nejét, sőt sértően bántak vele „sororem tractarunt ac si spuria fuisset". Különösen Forgách Simon ellen kel ki: anyósa hagyatékából nem akart adni mást, mint ,,aliqua vasafiguli Anabaptistarum qualia nec quinque grossorum pretium valebunt".

8 Egyéb panasza is van sógorai ellen. Ez év júliusában felesége lebetegedett. De rokonai Gácsott, a kastélyban, ahol annyi üres terem van, még egy kis szobát sem adtak neki, hanem egy szalmafedelű kunyhóban kellett meghúznia magát és ott szülte meg gyermekét. A tűzkár és a birtoklefoglalás mellé még ez a bánásmód is járult. Igaz, a Szepesi Kamara katonai fizetéséből 100 forintot előlegezett neki s ebből 50-et nejének adott a megélhetéshez a másik 50-nel Bécsbe ment, hogy jorgorvoslatot szerezzen. Egyébként Itáliából anyja is küldött „per cambium" a megélhetéshez „honestissima media"-t; így tudnak valahogy meglenni. Bécsi útja közben igyekezett rokonaival találkozni és megállapodni, találkozott is Galgóczon Forgách Simon nejével — aki szívesen fogadta — és Rajkán Forgách Ádámmal. Említi, hogy neje öröksége 30 000 forintnyi értékű, de ezt nem kapta meg. Rajka uradalom felét, a nikelsburgi birtok és a nagyszombati ház értékének felét, valamint részesedést Tapolcsán, Széchén, Somoskő, Gács, Szaláncz, Garány és Szent-Márton uradalmakból is. Hivatkozik a Forgách család 1686. január 25-én kelt Örökösödési szerződésére. Kénytelen a Kancelláriához fordulni ügyében rokonai ellen, s követeli felesége örökrészét. Birtokügyben egyébként az egri püspök és Koháry István „assistant sicut plenipotentiarii". Valószínű, hogy az 1696. december 9-i kelt — annyira különböző körülményeket mutató iratokról lévén szó — csak a feljegyzés kelte. Addigi ügyeit, fontosabb levélmásolatait gyűjtötte össze feljegyzéskönyvében. A többi levélmásolat, már későbbi keltet visel: ezeket alkalmasint folytatólagosan jegyezte be. 1696. december 15-én Szendrőről egy meg nem nevezett hadbiztoshoz fordul; leírja alárendeltjének, Linckh Norbert Vencel zászlósnak Tokaj és Eperjes közt tett útjait, a várőrségek zsoldjának és felszerelési ügyeinek tárgyában; ezek az ügyek sok nehézséget okoznak. Katonai vonatkozású hivatalos levelei következnek, ugyan ez év december 13., 14., 15., 28. és 29. kelttel. E levelek mind utasításaival kapcsolatosak. Linckh zászlós és von Rottenstein Miksa Frigyes hadnagy panasz8. A később ,,habán"-nak nevezett kerámiákról van szó. 415