AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Alessandro Guadagni levelezéskönyve

kíván támaszkodni; de a muskétásoknak napi 4 krajcár kell, és a szállítási költségeket sem tudja a sajátjából fedezni. ,,. . . also mit solcher Condition wie oben gemeldt wordn mich brauchen lassen, aber mit der Zipser Cammer nichts zu thuen haben will auss genohmen mit H[er]r Baron Fischer

..." Azaz: bányvállalkozását az uralkodó égisze alatt kívánja folytatni, némi kincstári segítséggel. De a Szepesi Kamara beavatkozását szeretné elkerülni, mert az a tapasztalata, hogy az, Fischer igazgatót leszámítva, hozzánemértésével és túlzott követeléseivel tönkretehetné vállalkozását. Kétségtelen, Guadagni félelme nem volt alaptalan. A következő iratmásolat Lipót császárnak bányászati vonatkozású rendelkezése, melyben megújítja II. Ulászló és II. Lajos etárgyú dektétumait melyek értelmében az uralkodók ,,pro parte nostra semper reservavimus Jus Fodinarum mineralium cum suis pertinentiis utilitatibus" elvet követték. Ez vonatkozik Gölnic, Szomolnok, Rudabánya, Jászó, Telkibánya, Rozsnyó, Igló helységekre is. Megengedték a magánvállalkozást a királyi jogok fenntartásával. A lőporgyártás bérlői pedig királyi áron kötelesek a „fodinarum cultor"-oknak a lőport eladni. De nem a bánya az egyetlen gondja Guadagninak. Ugyancsak Szendrőn, és 1696. december 9-én kelt iratmásolata a Magyar Kancelláriához küldött levélről arról tanúskodik, hogy másféle bajban is van. „Propter non observates leges Patriae et Decreta Regum" jogtalanságokat és károkat szenved nejével együtt („injurias et damna"). Hogy mik ezek a jogtalanságok, a következő, a királyhoz intézett folyamodása másolatában fejti ki bővebben. A Szepesi Kamara fegyveresen lefoglalta a saját és neje, született Forgách Mária Dorottya grófnő hertneki uradalmát az ország törvényeivel ellen tétben, sógora, Forgách Simon

7 panaszára, kivel perben állnak. Alig van megélhetésük, annál is inkább, mert Szendrő várába becsapott a villám és felrobbant a puskapor. Indgóságaik odavesztek, sőt kisfiúk is elpusztult. Csupán fizetésére számíthat. Más már összetört volna, de ő naponta így imádkozik: „Fiat voluntas Tua. . . Deus dedit et Deus abstulit". Panaszos levelét egyesszám harmadik személyben folytatja az addigi ego után: „Gróf Gvadany Sándor, harminckét éven át szolgált felségednek. Először Magyarországon a török ellen. Aztán Pomerániában a svédek ellen. Harmadszor a Birodalomban, saját költségén, mint önkéntes, harcolt a franciák ellen, vérét ontotta és félszemét elvesztette. Negyedszer ismét Magyarországon, nyílt hadszíntéren és várfalak közt is, mindig őfelsége szolgálatában; erősnek és bátornak mutatkozott, kötelessége szerint, minden Magyarországon történt dologban, a zendülők ellen, egészen a mai napig." Hivatkozik apósa, Forgách Ádám tábornagy és országbíró érdemeire is. „Ne engedje felséged, hogy a császár oly nagy dicsőségét erőszakos hivatalnokai díszé7. Forgách Simon gróf (1669 — 1730) Ádám országbíró fia, ebben az időben ezredes és vicegenerális. Jóval fiatalabb volt Guadagninál. Ez idő tájt a török ellen harcolt. Utóbb — már a szendrői parancsnok halála után — előbb a kurucok ellen küzdött, majd 1704 és 1706 közt Rákóczi oldalán harcolt. Rákóczi, függelemsértés miatt bebörtönöztette és a szabadságharc végéig börtönben maradt. Ekkor azonban nem hódolt meg, hanem Lengyelországba emigrált. Európai látókörű ember volt, de a francia orientáció híve. 414