AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pavercsik Ilona: A lőcsei Brewer-nyomda a 17—18. században I.

része Nagyváradra, ill. Nagyszebenbe került.

252 A lőcsei betűtípusok ismeretében azonban biztosan állíthatjuk, hogy az 1750—1760-as évek nagyváradi, ill. nagyszebeni nyomtatványain nem bukkanunk egykori lőcsei típusokra. A vétel vagy későbbi lehet, vagy egyáltalán meg sem történt (ez utóbbi a valószínűbb): végleges választ erre a kérdésre csak a betűtípuskutatások további előrehaladásával tudunk majd adni. Pedig a nagykárolyi vétel után még mindig maradt valami a megszűnt lőcsei nyomda felszereléséből, amivel az örökösök még sokáig nem tudtak mit kezdeni. Egy évtized múlva ugyanis a debreceni tanács foglalkozott azzal a gondolattal, hogy megszerzi a lőcsei készlet maradékát. Az eperjesi Dobai Székely Sámuel közvetített ez ügyben az örökösökhöz, a Pfannschmied családhoz. Domokos Lajos debreceni főbíró 1765. augusztusában a következőket írta Dobai Székely Sámuelnek: „A N. Tanács mostan is recommenoállya általam Uram Bátyámnak a Brever Mátrixainak és egyéb Apparátusának meg Szerzését, igen nagy obligatioval fogja venni ha elsőben a Listát cum expressione pretii méltóztatik megküldeni. Hasonlóképpen a V. Consistorium is ajánllja az Exemláiok dolgát." Domnkos Lajos két hónappal későbbi leveléből pedig kiderül, hogy ,,A Lötsei Mátrixoknak Specificatioját megküldötte nekem Pfanschmidt Uram, de látatlanban nem tud a Typographusunk hozzá szóllani, hanem majd ha jobb idők lesznek fel megyén Lőcsére és meg nézi." Ezt a választ akár burkolt elutasításként is értelmezhetjük, a vétel ügye valószínűleg nem mozdult előre, erről legalábbis a debreceni nyomdára vonatkozó iratok hallgatnak.

253 A Brewer-nyomda utóélete tehát egészen 1765-ig volt nyomon követhető : további (valóságnak megfelelő) adatra nem bukkantunk. Egy évtized múlva azonban már jelentkeztek a nyomda első történetírói, ezzel bizonyítva, műveikben pedig hangsúlyozva a megszűnt tipográfia nagy jelentőségét. 252. Ennek során említették a Wachsmann-Pfannschmied-örökösöket. L. Gulyás: A könyv sorsa. . . II. rész 138 — 139. p. 253. Nagy László szíves közlése. A levelek lelőhelye: OSZK Kézirattár Quart. Lat. 784/1. jelzeten, 173. és 167. lev. 407