AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pavercsik Ilona: A lőcsei Brewer-nyomda a 17—18. században I.
fenntartotta. 205 Lőcsén tulajdonosként először 1725-ben szerepelt: két házzal (az egyik a Főtéren, a másik all. tizenkettedben) és nyolc földingatlannal: látszik, hogy a családi vagyon a testvérek nagy száma miatt már elaprózódott, de azért Johann még mindig elég jómódúnak mondható, különösen, ha besztercebányai vagyonát is figyelembe vesszük. 206 Nem sokkal azután, hogy Johann átvette a nyomdát, a magántulajdonban levő tipográfia a város fokozottabb ellenőrzése alá került. 1717 januárjában ugyanis a lőcsei tisztújításra érkező királyi biztos, báró Viechter János vizsgálatot tartatott a nyomdában. Viechter arról értesült, hogy a nyomdában katolikusellenes gúnyiratokat jelentettek meg, s a lőcsei evangélikusok titokban külföldről is behoztak katolikus vallást és az ausztriai házat sértő könyveket. A vizsgálat nem vezetett eredményre (feltehetően koholt volt a vád, hiszen túl veszélyes lett volna Lőcsén gúnyiratokat nyomtatni), de a kamarai bizottság elrendelte, hogy a város szigorúan őrködjék afelett, hogy nyomdájában az említett könyvek meg ne jelenjenek. Két tanácsos, egy katolikus és egy evangélikus évente többször tartson vizsgálatot a műhelyben — ha valami kifogásolni valót találnak, a tanács a tipográfiát teljesen szüntesse meg. Viechter ugyanakkor a lőcsei plébánost is felkérte, hogy figyelje a Brewer-nyomda kiadványait. 207 A szigorú ellenőrzés bevezetéséhez kapcsolódhat a nyomda megadóztatása: 1718 elején havi négy forintot, tehát évi 48 Ft-ot róttak ki a nyomdászra, ami igen nagy summa volt akkoriban: fele, kétharmada egy városi tulajdonban levő tipográfia évi bérleti összegének! Azt az esetet kizárhatjuk, hogy a lőcsei nyomda Sophie halála után a város tulajdonába került, s Johann csak bérlője volt, hiszen az 1720-as évekből származó evangélikus panasziratok kifejezetten a nyomda magántulajdonáról tanúskodnak. Nem tudjuk, hogy 1718 előtt adózott-e a nyomda: Johann kérvényéből úgy tűnik, hogy 1717-ben, a vizsgálat után még egy évi adómentességet ígértek neki, s 1718-ban rótták ki rá a magas adót. Johann Brewer 1719. áprilisában benyújtott kérelmére a lőcsei tanács azonban elengedte az adó megfizetését, s a nyomdászat mestersége miatt ezt a jövőben is megfontolás tárgyává 205. Az 1720-as országos összeíráskor már bizonyosan Lőcsén élt, ugyanakkor két háza volt Besztercebányán. L. a 194. sz. jegyzetet. Az 1715. évi országos összeírás lőcsei része szerint, amely 1715. október 5-én készült, még a Brewer-örökösök a tipográfia tulajdonosai (1. MOL Regn. lev. N 78. 1715. évi összeírás. 7. téka. Lad. BB N. 7. Comitatus Scepusiensis. Civitates Leuchovia et Kesmarkinum. 279. p.), tehát Sophie asszony még élhetett, vagy az örökösödési eljárás még nem intéződött el. 206. OAL XXI. 66. Ingatlan-összeírás 1725. 3. tizenketted. Az adóösszeírásokban Johann adatai igen ellentmondásosak: 1730-ban egyáltalán nem szerepelt (OAL XXI. 67. Ingatlan-összeírás 1730), 1734-ben viszont ismét az 1725-ös adatokat olvashatjuk, a második ház kivételével (OAL XXI. 68. Ingatlanösszeírás 1734.) Az 1740-es adóösszeírásnál a 3. tizenkettedben fel van tüntetve: Johann Breüerische Erben. Ez nyilvánvalóan későbbi bejegyzés lehetett, hiszen Johann csak 1744-ben halt meg. (OAL XXI. 69. Ingatlan-összeírás 1740.) Az 1737. évi utcák szerinti népességösszeírásnál és az 1742-es összeírásból Johann Brewer neve ismét hiányzott. OAL II. 290., II. 311. 207. Gárdonyi Albert: A lőcsei nyomda veszedelme 1717-ben. = MKSzle 1938. 320. p., Sashegyi Oszkár: Az állami könyvcenzúra állandósulása Magyarországon (1706 — 1725) = MKSzle 1969. 325-326. p. 396
