AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pavercsik Ilona: A lőcsei Brewer-nyomda a 17—18. században I.

1700. május 21-én megbízta Sréter Károlyt, a lőcsei jezsuita gimnázium rektorát, hogy a városban királyi könyvvizsgálóként működjék. Az evangélikus polgárok ellenakciót indítottak: egyenesen az uralkodóhoz fordultak azzal a kéréssel, hogy könyveiket a jezsuita cenzúrától függetlenül adhassák ki.

167 Ez azonban már átvezet a lőcsei nyomda következő, Samuel halálát követő időszakába. Samuel Brewer alkalmazottainak nevét a polgárkönyv és az egyházi anyakönyvek őrizték meg, ezért nevükön és származásukon kívül alig tudunk valamit róluk. Említettük már korábban Illyési István és Jakob Kussmann nevét: Illyési kb. az 1660-as évek végéig, Kussmann pedig az 1670-es évek végéig dolgozhatott a lőcsei nyomdában. Az 1670-es évek elejétől egészen az 1690-es évek végéig Samuel hűséges alkalmazottja volt Johann Sagittarius felső-sziléziai származású nyomdászlegény. Kemény Lajos Kassa város jegyzőkönyvéből már ismerte a nevét: „Joannes Sagitarius typographus? Magyarországi vagy talán külföldi könyvnyomtató rejlik e név alatt, aki az 1670. év júl. 9-énconstituáljaplenipotentiáriusának Vida András uramat Kassán?"

168 Ebből az adatból sejthető, hogy már 1670 nyarán Lőcsén tartózkodott. Önálló műhelye Sziléziában vagy másutt nem volt, legényként jutott el Lőcsére, ahol 1672. február 26-án kapott polgárjogot.

169 Szegény polgár volt, nem rendelkezett házzal sem. Az evangélikus anyakönyvek hat gyermekének születéséről tanúskodnak.

170 Halálának éve ismeretlen, de nem valószínű, hogy Samuel özvegyének is dolgozott volna. Szintén az 1670-es évek első felében telepedett le Lőcsén a másik sziléziai származású nyomdászlegény, Christoph Pach. 1674. január 26-án nyerte el a polgárjogot.

171 Nem tudjuk, hogy meddig tartózkodott Lőcsén, a háztulajdonosok között nem szerepelt. Az 1680-as évek második felében már biztosan Samuel Brewer nyomdájában dolgozott Matthias Vitrarius. A lőcsei evangélikus egyház könyvtárának régi katalógusa ugyanis a következő könyv címét őrizte meg (példány ma már nem található): „Frohlockendes Ehren-Gedicht, auff den Glücklicherlebten Tauff-Namens-Tag . . . Georgii Steinhübeis, Vornehmen Burgers und Wolbestellten Buchbinders in ... Leutschau, wie auch einer Löbl. Gemein treuen Mitglieds Entworffen Von Mattheo Witrario Buchdrucker-Gesellen, seinen werthen Gönner damit zu aggratulieren. Anno MDCLXXXIX. Die, 24. Április." Abból, hogy Matthias Vitrarius nyomdászlegény Steinhübel lőcsei könyvkötő névnapjára írt üdvözlő verset, joggal következtethetünk arra, hogy ekkor Lőcsén tartózkodott.

172 Kilenc év múlva, 1698-ban a 167. Sashegyi Oszkár: Az állami könyvcenzúra kezdetei Magyarországon (1673 —1705) = MKSzle 1968. 5, 7, 9. p. 168. Kemény Lajos néhány soros közleményét 1. MKSzle 1901. 336. p. 169. OAL XXI. 49. Polgárkönyv 117. p.: 1672 „Die 26. Februarij Johannes Sagittarius ein Buchdrucker Gesell auss Ober Schlesien hat erleget 7,20." 170. Katharina 1672, Dorothea 1685, Susanna 1687, Johann 1690, Maria 1696 — SOAL I. 175. Szül. akv. 1670-1722. 26, 70, 88, 112, 165. p. Rosina 1675 SOAL I. 162. Kat. szül. akv. 22. p. 171. OAL XXI. 49. Polgárkönyv 120. p.: 1674 „Die 26. Januarij Christoph Pach ein Buchdrucker auss Schlesien gebürtig hatt erleget fl. 5,40." 172. Caplovic 1502. 389