AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pavercsik Ilona: A lőcsei Brewer-nyomda a 17—18. században I.

gondnoka is volt: nagy része lehetett az új, a város falain kívüli evangélikus templom és iskola építésének megszervezésében.

164 Az 1690-es években bíróvá választását feltehetően már protestáns vallása nem tette lehetővé. De a tanácsban állandóan helyet foglalt: általában a malomügyekkel, ill. mint tanult ember, az iskola felügyeletével volt megbízva. Csak 1698-ban nem választották be a tanácsba; ekkor már beteges lehetett.

165 Sámuel Brewer politikai pályafutásának rövid áttekintése után vegyük számba, mi az, amit nyomdája működéséről tudunk. Sajnos, a semminél alig több. Sem nyomdaleltár, sem a műhely értékét valamilyen módon tükröző irat nem maradt fenn. Tulajdonképpen csak egy, nyomdával kapcsolatos iratot ismerünk: Sámuelnek még wittenbergi tanulmányútja előtt, 1666. januárjában írt nyugtáját, a következő szöveggel: „En Samuel Brever Lőchei Typographus tenoré praesentium megh vallom, hogy a Nemzetes Szabó Márton uram, Pa^tinus uram eő Nagysága Murányi tisztartója, azon könyv felől, az kit Rndus Pater Joannes Chrisostomus eő Nagyságának dedikálta jámborul megh contentalta kézpénzel fi. 138.50. Die 2 Januárii Ao. 1666. Idem qui supra." A nyugtában szereplő könyv lehet Gyöngyösi János páter Aureum Beatificandae Animae című művének latin vagy magyar nyelvű kiadása: mindkettő 1665-ben jelent meg Lőcsén; bár valószínűbb, hogy a nyugtában a latin nyelvűről volt szó, mert a szerző azt ajánlotta Wesselényi Ferenc nádornak, a magyar nyelvű, Arany Gyapjúból ékesíttetett ruha című imádságoskönyvet pedig Wesselényi feleségének, Szécsi Annamáriának.

166 Sajnos, még azt sem tudjuk, hogy a 138,50 Ft-os összeg a tényleges nyomtatási költségeket tükrözi, vagy csak Wesselényi nagyvonalú ajándéka. Mint az előző példából látjuk, Samuel Brewer katolikus könyveket is kinyomtatott, mégpedig nyíltan, nyomdamegjelöléssel. Ez azonban nem kérdőjelezi meg vallásos meggyőződését: az említett könyvek nyomtatására rákényszerült olyan helyzetben, amikor a katolikus egyház már a Szepességen is uralkodó pozícióra tett szert. 1673-ban pedig Szelepcsényi György esztergomi érsek elrendelte a városi hatóságoknak, hogy szigorúan figyelmeztessék a nyomdászokat és könyvkereskedőket, hogy csak a hozzá beküldött és általa jóváhagyott könyveket nyomtathatják, ill. terjeszthetik. A rendelet inkább a megfélemlítést szolgálta, tényleges eredményt a protestáns nyomdáknál nem ért el. Samuel Brewer továbbra is szép számmal adott ki protestáns vallásos könyveket. Felfigyelt erre Kollonich Lipót bíboros, aki 1689-ben elkészítette a magyarországi kormányzat reformjának tervét: a tervezetben a könyvcenzúráról is kívánt gondoskodni, különös tekintettel a protestáns nyomdákra. Kollonich szerint Lőcsén a protestánsoknak több olyan hitvitázó iratuk és más kiadványuk jelent meg, amelyek sértették az ország és a katolikus vallás érdekeit. Szentiványi Márton, a nagyszombati egyetem tanára, az ország főcenzora intézkedéseket is tett a Brewer-nyomda tevékenységének ellenőrzésére. 164. A lőcsei evangélikus egyházközség. . . 96. p. 165. OAL XXI. 11. Tan. jkv. 1693-1703. 283. p. 166. J. I.: Lőcsei nyomdász-nyugta 1666-ból. = MKSzle 1890. 367. p. A két 1665-ös lőcsei nyomtatvány: Szabó II. 1051. és I. 1024. 25* 387