AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pavercsik Ilona: A lőcsei Brewer-nyomda a 17—18. században I.

Csak Georg Steinhübel említéséből ismerjük Stephan Fiiess lőcsei nyomdászlegény nevét 1660-ból.

105 Semmilyen más irat nem beszél róla, nem volt lőcsei polgár sem, nem tudjuk, mennyi ideig tartózkodott a városban, s dolgozott Lorenz Brewernek — feltehetően rövid ideig, egy-két évig. 1625 — 1664 között, Lorenz Brewer idejében a nyomdának öt nyomdász alkalmazottját ismerjük név szerint. A műhely könyvkötő-alkalmazottai közül a következők neve maradt fenn: Markus Severini, Georg Krausz, Georg Steinhübel. Markus Severinit az eddigi szakirodalom úgy tartja számon, hogy 1657ben átvette a kassai nyomdát, 1661. júliusától viszont könyvkötőként a Brewer-nyomda alkalmazottja lett: a kassai tipográfiát ezalatt felesége vezette az ő neve alatt. Severini 1663-ban halt meg Lőcsén pestisjárványban.

106 Hajnóczi és ez alapján Gulyás állítása véleményünk szerint téves. Severini valóban dolgozott könyvkötőként Lőcsén, de nem kassai tevékenységét követően, hanem előtte. Valószínűleg azonos azzal a „Marcussal", akit Lorenz Brewer kassai kereskedő sógora a lőcsei nyomdász inasának nevezett 1644-ben.

107 A könyvkötő szakmát sajátította el, s 1650-ben szerezte meg a városi polgárjogot. Több gyermeke Lőcsén született Susanna nevű feleségétől.

108 Eredeti mestersége mellett a könyvnyomtatás titkait is elleshette, mert Valentin Gevers kassai nyomdász halála után megragadta az alkalmat az önállósodásra: a kassai tanács pártfogásába vette Severinit, s 1657. március 5-ón leltár szerint átadta neki az elég rossz állapotban levő, elhanyagolt, kb. 440 Ft értékű műhelyt.

109 Valószínű, hogy az önállósodáshoz Lorenz Brewer anyagi támogatást nyújtott, s így keletkezett az a meg nem nevezett összegű adósság, amelynek megfizetésére a lőcsei tanács 1661. május 2-i levelében szólította fel Severinit. A levél feltehetően azt is tartalmazta: ha Severini nem tud fizetni, saját munkájával, természetben rója le tartozását. Markus Severini másfél hónap után válaszolt a lőcsei tanácsnak: elszánta magát arra, hogy Lorenz Brewer alkalmazásába lépjen, csupán „halaszthatatlan ügyei" miatt két hét haladékot kért a tanácstól.

110 Látható, hogy Severini az időhúzás taktikájához folyamodott: az ígéret beváltására minden valószínűség szerint nem került sor. Erre mutat, hogy a kassai nyomtatványok továbbra is az ő nevével jelentek meg; az adósságot sem törlesztette le, mint ahogy később 105. Gulyás Pál: Egy felsőmagyarországi könyvkötőcsalád feljegyzéseiből. Bp. 1912. 7. p.: Steinhübel írta: „Anno 1660 den 12. Aprill. Hab ich den Herrn Stephano Fiiess Buchdrucker in Leutschau geliehen Paar Ungrische fl. 50." 106. Hajnóczi i. m. 77. p., Gulyás: A könyv sorsa... II. rész 123. p. Állításukat Repcak is átvette i. m. 78. p. 107. Kemény Lajos: Breuer Lőrinc életéhez. = MKSzle 1909. 381. p. 108. A polgárjogról: OAL XXI. 49. Polgárkönyv 97. p. 1650. „1. Julij Marcus Severini buchbinder von Müch. . . (?) Külföldi származású volt, de sajnos a városnév rosszul olvasható. 3 Ft-ot fizetett a polgárjogért. Gyermekei születéséről: Samuel 1653. november 10. Susanna 1655. augusztus 19. SOAL I. 174. Szül. ?akv. 1625-1669. 612, 645. p. 109. Kemény Lajos: A kassai nyomdászat 17. századi történetéhez. = MKSzle 1888. 250-251. p. 110. Markus Severini levele a lőcsei tanácshoz 1661. június 16. OAL XII. 100/9. 375