AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pavercsik Ilona: A lőcsei Brewer-nyomda a 17—18. században I.

konyább; ennek ellenére, biztosra vehető, hogy Bruno nemcsak 88 Ft-tal részesedett a vállalkozásból: öreg korára már eleve nagyobb vagyonnal rendelkezett, mint öccse; Lorenz még 500 Ft körüli tőkebefektetésre is képtelen lett volna egyedül, hiszen házán kívül csak egy kisebb gyümölcsöse és egy zöldségeskertje volt.

37 Nyomdát felállítani a 16—17. században — éppen a nagy tőkebefektetés miatt — legtöbbször főúri mecénás vagy valamelyik egyház hathatós támogatásával lehetett. Hogyan, milyen anyagi forrásokból létesített városi polgár könyvnyomtató műhelyt ? Egyik lehetséges módra jó példa a Brewertestvérek lőcsei nyomdaalapítása. Arra, hogy a tipográfia felszerelésének megvásárlásánál valami nem volt rendjén, Boroszlóból származó panaszlevelek világítottak rá. Az elsőt Paul Albrecht boroszlói kamarai tisztviselő 1627-ben írta a lőcsei tanácsnak Bruno Brewer adóssága ügyében. Bruno több mint háromszáz tallérral tartozott a boroszlói Eyring—Perfert-féle könyvkereskedésnek, amelyben felesége révén Paul Albrecht is érdekelt volt. Könyveket és anyagokat vásárolt tőlük hitelbe ,,sok évvel ezelőtt", de a vásárlásokból az említett összegű fizetési hátraléka maradt, amelyet Bruno hosszú időn keresztül nem fizetett meg, sőt Johann Perfert sürgetéseire nem is válaszolt. Paul Albrecht levelében elpanaszolta Bruno Brewer helytelen eljárását és hálátlanságát, s arra kérte a lőcsei tanácsot, hivatalból parancsolja meg Brew érnek az adósság kifizetését.

38 Ha a harmincadjegyzéken keressük a kb. ötszáz forint értékű vásárlást, csak részletekben találjuk meg. Bruno 1616-ig szerepelt rendszeresen a jegyzéken, utána már kevesebbszer: a panaszlevél dátumát megelőző időben 1618 — 1625 között. Áruinak leírása (a már említett res bibliothecales-en kívül) mindig „könyvek", „kötetlen könyvek", csak 1619 júniusában vannak „könyvek és más dolgok" feltüntetve: lehetséges, hogy az „alios res" azonos Paul Albrecht által említett anyagokkal. A nagy összegű adósság keletkezhetett 1618 — 1620, 1619—1622 vagy 1620—1625 között, hiszen nem tudjuk, hogy minden beszerzés boroszlói forrásból történt vagy sem ;

39 37. OAL IV. 377. Adókimutatás 1621-1628. 2. p.: 1624 „Lorentz Breyer soll d. halb dreissigst fi. 5 d. 92 1/2. Zinss von sein Hauss fi. 1 d. 94. Von Krautgai ten d. 50." 38. OAL XII. 100/4. 1627. szeptember 22-i levél. A lőcsei tanács által írt válaszlevél fogalmazványa: OAL XXI. 75. 1628. január 21-i kelettel. 39. Bruno 1627 előtti könyvbeszerzései időben visszafelé haladva: 1625. ápr. 1. 70 Ft OAL IV. 334. 6 p. 1624. okt. 4. 60 Ft 333. 15. p. 1622. febr. 16. 150 Ft 331. 6. p. 1620. okt. 2. 236 Ft 329. 23. p. 1620. jan. 27. 38 Ft 329. 3. p. 1619. nov. 30. 40 Ft 328. 22. p. 1619. aug. 5. 40 Ft 328. 17. p. 1619. jún. 21. 75 Ft (libros et alios res) 328. 15. p. 1619. máj. 26. 60 Ft 328. 13. p. 1618. júl. 19. 200 Ft 327. 16 p. 1617-ben Bruno nem fordult elő a harmincadjegyzéken, 1616-ban viszont július 16-án 200 Ft-os könyvvásárlással. (IV. 325. 7. lev.) Lorenz 1617-es boroszlói vásárlását már említettük, tehát bizonyos, hogy ebben az időben a boroszlói —lőcsei könyvkereskedelem élénk kapcsolatban volt egymással. Azt mégsem tartjuk valószínűnek, hogy az összes fent felsorolt vásárlás Boroszlóban történt volna; az adósság keletkezésének pontos idejét ezért nem tudjuk meghatározni. 363