AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - V. Ecsedy Judit: Egy dunántúli református nyomda sorsa

Gulyás — Sztripszky nyomán — tévesen állította, hogy Wechel János Tejfalun Pálfi István pártfogásával létesített officinát:

64 illetve, ezt úgy kell értelmeznünk, hogy Wechel a felszerelést hozta magával, legfeljebb letelepedésében volt a segítségére Pálfi István. Wechel János Zsigmond 1638. esztendőre szóló kalendáriumának 1637. Szent Miklós napján kelt ajánlását gróf erdődi Pálfi Istvánnak, pozsonyi főkapitánynak „kegyelmes uramnak, patrónusomnak" címezi, és kiemeli annak „istenes buzgóságát", de patrónusának vallási hovatartozására nem találunk utalást.

65 Tejfalu a felsődunamelléki református egyházkerület csallóközi, más néven somorjai egyházmegyéjéhez tartozott, azon belül is a somorjai egyház leányegyháza volt. Hogy miért éppen Tejfalura esett Wechel választása, nem tudjuk, de döntését talán az indokolja, hogy a dunántúli reformátusok helyzete a nyugat-dunántúli főurak katolizálásával és az ellenreformáció térhódításával nehezebbé vált, és az egykor oly tekintélyes pápai és németújvári egyházmegyék veszítettek jelentőségükből. Egyidejűleg Észak-Magyarországon, a Csallóközben a felső-dunamelléki református egyházkerületnek megnőtt a súlya. Mint említettük, maga Kanizsai Pálfi János is ekkortájt került át a kiskomáromi egyházmegyébe, az egyházkerület püspöke pedig 1622 óta Magyari Ágh Jakab volt. SOMORJA - KŐSZEG A tejfalusi nyomda 1645 utáni működéséről semmit sem tudunk. Annyi biztos, hogy nem messze innen, Somorján, 1650-ben feltűnt Wechel András nyomdász, aki feltehetően Wechel János Zsigmond fia volt. Wechel András ugyanazt a betűkészletet használta továbbra is, mint apja Tejfalun, de itt mind az öt, Németújvárról és Pápáról ismert szövegtípus előfordult a nyomtatványokon. Somorja — ahol ez a sokat költöző nyomda ezúttal megtelepedett ugyancsak református egyházmegyei központ, püspöki székhely volt akkoriban, hasonlóan a nyomda korábbi állomáshelyeihez: Nemetújvárhoz és Pápához. Ez alól csak Tejfalu volt kivétel, ez a — Pápához, Nómetújvárhoz képest — jelentéktelen kis falu. Feltételezzük, hogy a nyomda Somorján Magyari Ágh Jakab püspök támogatását élvezte, hiszen két fontos református egyházkormányzati munka került ki a Wechel András vezette somorjai nyomdából. A nyomdász azonban itt sem maradt sokáig. Csak abban lehetünk biztosak, hogy 1650-ben itt működött, míg 1651. év végén már Kőszegen, tekintve, hogy az 1652. esztendőre szóló kalendáriumot már ott adta ki. Érdemes itt néhány mondattal vázolni a Wechel-nyomdászcsalád európai kultúrában betöltött szerepét. A Wechelek és a magyar nyomdászattörténet kapcsolatával először Firtinger Károly foglalkozott,

66 189964. Gulyás, i. m. II. 146 — 147; — Sztripszky Hiador: Kőszegi könyvnyomtató a 17. századból. = Vasi Szemle 1937. 114—115. 1. 65. RMK I 685, Cla. 66. Firtinger Károly: Wechelius magyar nyomdász volt-e? = Magyar Nyomdászai 1899.88-90.1. 326