AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - V. Ecsedy Judit: Egy dunántúli református nyomda sorsa

3. Hogy ő Nagysága a várbul mind magának, s mind mester legényének illendő abrakot rendeljen. 4. Hogy, mivelhogy a megnyomtatott papírosnak megszárítására, kiváltképpen télen, amely ház kívántatik, ő Nagysága fábul segítséggel legyen. 5. Hogy, mivelhogy papírosat, tenta szerszámot és egyéb egymást kell vásárolni, mellyel a könyvnyomtatáshoz hozzá kezdhessen, azért ő Nagysága adjon most mindjárt valami 50 frt költséget kezében, mellyel a mi szükség, megvásárolhassa. Ilyen okkal adja pedig ő nagysága azt, hogy osztán, ha a Calendáriumokat megnyomtatja, a melyeket legelőször is mentül hamarébb ki köll nyomtatni, azoknak árábul amikor ő Nagysága kívánja, azt az 50 frt-ot ő Nagyságának megfizesse. Ha pedig ő Nagysága valamennyi ideig az után kezénél akarja hagyni, hogy magát vele méltassa, az ő Nagysága jóakarattya. 6. Hogy ő Nagysága ez dolgot sokáig ne halassza effectuálni, hanem mentül hamarébb Újvárra jön, viselje gondját, adja kezéhez a Typográfiát, mivel hogy ő is ijas-fias szegény ember, nincs háza népét mivel tartani. Más az, hogy az új Calendáriomoknak kinyomtatásának ideje most vagyon, melyből ő is, Isten és ő Nagysága jó akaratjábul a Typographia által, valami költséget szerezhetne magának. Ezen conditiók végeztettenek Német-Újvárat, János praedicator szállásán, 8. die octobris Anno 1626. A conditiók megírásakor jelen volt Szilágyi István vépi esperes, Vechel János tipográfus és Muraközi (!) Bernard Máté compactor." Az egyezményben lefektetettek valószínűleg csak részben valósultak meg. Ez ugyanis az alig néhány éve Pápán működő nyomda Németújvárra való visszaköltöztetését jelentette volna. Ahhoz ugyanis kétség sem férhet, hogy itt is ugyanarról, a Batthyány alapította nyomdáról van szó, amelynek tipográfusa Bernhard Máté volt (a „Muraközi" előnév a Szepes váraljai helyett nyilván elírás), és amely 1619-ig mindenesetre Németújvárott működött. Nem tudjuk, mi indokolhatta azt a szándékot, hogy a Pápán biztonságban levő műhelyt újra visszaköltöztessék, amikor Pápán sem a református egyházi támogatás, sem a nyomtatnivaló könyvek, sem a tipográfus nem hiányzott. Márpedig ez az egyezség Kanizsai Pálfi János — aki, igaz, közben németújvári pap lett — és Bernhard Máté tudtával és beleegyezésével történt. Talán a tulajdonos, a Batthyány-család akarta székhelyére visszahozatni a nyomdát. Megkockáztatjuk azt a feltevést is, hogy talán Kanizsai Pálfi János Pápáról — ahol Bernhard Máté a nyomdával 1624-től kezdve dolgozott — Németújvárra jövetele után merült fel a nyomda visszahozatalanak kérdése. Nem tisztázott, hogy mi lett volna Wechel János és Szepes vár aljai Bernhard Máté viszonya egymáshoz. Hajlunk arra a véleményre, hogy Wechel lett volna, aki bérbe vette a nyomdát az özvegy Batthyánynétól, de magát a nyomdai munkát továbbra is Bernhard Máté végezte volna. Ámbár Wechel maga is nyomdász volt, ezt nemcsak ebből az oklevélből tudjuk, hanem maradtak fenn, tízegynéhány évvel későbbről olyan nyomtatványok, amelyeknek impresszumában ő mint nyomdász szerepel. Semmelweis a fentieket úgy értelmezi, hogy 319