AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - V. Ecsedy Judit: Egy dunántúli református nyomda sorsa

megküldtem mindenféle nyomtatást nagyságodnak, egymás nélkül nem adja."

3 (Sajnos, az említett „nyomtatások" nem maradtak fenn.) A fenti levélből úgy látszik tehát, hogy Bécsből, egy ottani nyomdásztól akart Batthyány, a református főúr nyomdát vásárolni. Édesapja, Batthyány Boldizsár volt az, aki korábban menedéket adott Nómetújváron Manliusnak. Az a nyomdász pedig, akivel titkára Bécsben tárgyalt, Hans Fidler nevű bécsi könyvkereskedő és nyomdász. Néhány hónappal később a nyomda vásárlás ügye továbbhaladt: július 30-án Fidler fordult levelével Batthyány Ferenchez. Levelét az alábbiakban kivonatosan közöljük: Fidler a nyomdával kapcsolatban azt írja, hogy miután többször tárgyalt Batthyány titkárával annak ügyében, hogy Batthyány nyomdát szeretne vásárolni, meg is mutatta a titkárnak — Plakovitsnak — a „négyféle írást" (azaz betűtípust) és más hozzátartozókat, úgy ítéli, hogy 260 forintért kész eladni, bár ez nehézségeket okoz, mert ennél többet ér. Irt már Nürnbergbe, a magyar betűk ügyében, úgy érti azonban Batthyány titkárától, hogy gazdája nem egyezik bele ebbe az összegbe, hanem a nyomdát a hangjegyekkel együtt érti, de ha a hangjegyeket levonja, akkor is marad még a nyomda 240 forintért. A magyar betűk beszerzése, saját fáradsága és költségei — Fidler reméli, hogy mindezeket nem tagadja meg tőle Batthyány. Úgy gondolja, hogy becsületesen jár el, ha felajánlja, hogy ha Batthyány megveszi a nyomdát, lehető leggyorsabban 100 forintot vagy fél vételárat megadja, hogy Fidler elutazhasson Linzbe, és minél előbb megszerezhesse a magyar betűket, vagy ha ott nem kap, öntetnie kel ilyeneket, valamint továbbhaladnia munkáiban, ezért mielőbbi választ vár Batthyánytól. Még utóiratában megjegyzi, hogy egy jó embere is volna Batthyány számára, jó szedő és nyomdász.

4 Majd pontosan egy hónap múlva ugyancsak Hans Fidler ezt írta Batthyánynak, eredetileg német nyelven: „Megkaptam Nagyságod augusztus 23-i levelét Nagyságod szolgájától, és értettem belőle, hogy két héten belül jóravaló embereket fog Nagyságod ideküldeni és akkor a nyomdát illetően a továbbiakról értesít engem Nagyságod. Ezt itt megvárom, de különben el kellene utaznom Prágába. Nagyságod írása éppen jókor érkezett, itt van Nagyságod számára megint két ív egy munkából, ami még nincs egészen kész, és amelyen éppen most dolgozom. Remélem azonban, hogy nyolc napon belül elkészülök vele, máskülönben ugyanis, ha [a nyomdát] nem adom el, tovább kell dolgoznom, tudósítson ezért Nagyságod újfent. . . "

5 3. Iványi Béla: Könyvek, könyvtárak, könyvnyomdák Magyarországon. II. rész: 1601—

XIX. századig (1959) c. kéziratban maradt munkája. MTAK: MS 5301/5. 38. sz. (Bécs, 1615. május 12.) Itt ós a továbbiakban is a kézirat lapszámai helyett az Iványi által egy-egy tételnek adott sorszámra hivatkozom. Ahol — mint jelen esetben is — az Iványi által lemásolt irat eredetije is fennmaradt, ott annak levéltári jelzetét is közlöm: OL P 1314 Batthyány missiles 37 541. (mikrofilmen, 4882. doboz.) 4. Iványi, MS 5301/5. 39. sz. A levél teljes, német nyelvű szövegét 1. a Függelékben, 1. szám alatt. OL P 1314 Batthyány missiles 14 067 (mikrofilmen, 4813. doboz) 1615. július 30. 5. Iványi, MS 5301/5. 40. sz. A levél teljes, német nyelvű eredetijét 1. a Függelékben, 2. szám alatt. OL P 1314 Batthyány missiles 14 068 (mikrofilmen, 4813. doboz) 1615. augusztus 30. 304