AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Pajkossy György: A nemzeti könyvtár központi gyűjteményeinek olvasószolgálata a Budavári Palotában

rendelkezésre álló helyiség-koszorú bizonyos pontokon (például: a hírlapkutatóterem, a bibliográfiai kutatóterem elhelyezésében) kötött volt, egyébként azonban a szakosított térségek rendjének számos változata került mérlegelésre, vitára, fontolgatva a közlekedési, kézikönyvtári, raktári öszszefüggések alkalmas vagy alkalmatlan voltát. Valójában ezekben a kérdésekben több jó megoldás is létezik. A tervező könyvtárosok felelőssége, hogy a döntés, minden körülmény egybevetésével, a legtöbb előnyt és a legkevesebb hátrányt hozza magával a majdan működő könyvtár számára. Végül is, az olvasótermek rendjét illetőleg az a felfogás került elfogadásra, amely egyrészt az új épület, másrészt a ma működő könyvtár realitásait próbálja minden egyéb meggondolás elé helyezni. Az épület struktúrájában az északi és déli épületszárny között a központi térség természetes észak—déli tagolást jelent. A könyvtár jelenlegi működése alapján pedig — mint arra a dolgozat előbbi fejezetében utal — a kutatómunka és az annak szintjét el nem érő és más jellegű igényeket előterjesztő „tanulmányi" munka között az elválasztás a kívánatos. A kézikönyvtáraknak a hatvanas években elindított szervezőmunkája azt igazolta, hogy más jellegű és jórészt más tartalmú kézikönyvtárat igényel az egyik és másik említett olvasócsoport. A kézikönyvtári anyag „kettőzése" pedig olyan belföldi kézikönyvekre vonatkozik, melyekből — az egyidejűleg jelen levő olvasók nagy száma folytán — többnyire amúgy sem elég egyetlen példány. A döntés szerint tehát a kutatótermek, egy tömbben, a második emelet középső és déli szárnyára, a tanulmányi olvasótermek az emelet északi szárnyára és a harmadik emelet középcsarnokába kerülnek. A kétféle olvasótermi térség külön-külön bejáratú, és — a közös használatú központi bibliográfiai kézikönyvtárat ide nem értve — külön kézikönyvtárakat kap. Minden érdekelt egyetért abban, hogy a törzsgyűjtemény jelenlegi veszélyeztetettségének véget kell vetni és az új épületben a raktári állománynak nagyobb védelmet kell kapnia. Erre hivatkozva alakult ki vita a nyilvános szolgálat által használatra igényelt művek kiadási, nyilvántartási és visszavételi módjára vonatkozólag. A jelenlegi zsúfoltsággal, távszállítási kényszerrel olykor nyilvántartási zavar jár, előfordul, hogy a raktári rend is veszélybe kerül. Van olyan szakmai vélemény, mely a jövőbeli raktári biztonság érdekében a törzsgyűjtemóny raktári könyves folyóiratanyaga számára a II. emelet egyik könyvszállító állomása mellett egyetlen könyvforgalmi (kiadó, nyilvántartó, visszavevő) állomást kívánna létesíteni. Ellene mond azonban ennek a megoldásnak az új szókház struktúrája és számos gyakorlati meggondolás. Az épület II. emeletének koszorú alakzatú térsége nem alkalmas egyetlen, egybevont kiadóállomás elhelyezésére; erre a megoldásra zsákszerű térség lenne alkalmas. Ha ez az állomás az olvasótermeken kívül működik, megdől az állományi anyag kontrolljára vonatkozó, nehezen kialakított döntés és vissza kell térni — az olvasótermek bejárati kontrollja helyett — a lépcsők és felvonók, továbbá az átközlekedő ügyfelek ellenőrzésére. Ha az állomás a nyugati középteremben befelé szolgál ki, egy termet vesz igénybe, összemossa a kutatótermek és a tanulmányi olvasótermek raktári forgalmát, zsúfolttá teszi és meghosszabbítja az olvasók útját. Mindkét esetben az olvasó hosszabb utat tesz meg helyéig, kezében 17 OSZK Évikönyve 257