AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Pajkossy György: A nemzeti könyvtár központi gyűjteményeinek olvasószolgálata a Budavári Palotában

új viszonyokra való felkészülés néhány nagyobbszabású munkálatát, egyes fontos katalógusok ellenőrzését, javítását, kettőzését, az új épület olvasótermeiben elhelyezendő nagy, szabadpolcos kézikönyvtárak címjegyzékének összeállítását, anyagának beszerzését, gyűjtését. A hatvanas évek második felében azonban mind az építészeti részlettervezés, mind a könyvtári előkészületi munka meglassult', mert az építkezés nem haladt a remélt ütemben, a határidők évről-évre tolódtak. Időközi fejlemények miatt a már nagy vonalakban késznek tekintett betelepítési terveket át kellett alakítani, az épületben eddig számításba nem vett célokra helyet kellett felszabadítani. Az előnytelen módosítások a központi nyilvános szolgálat érdekeit is súlyosan érintették: belső munkaszobáinak mintegy felét elveszítette. A tervmódosítással a nyilvános szolgálatra vonatkozó eredeti elképzelések szinte megvalósíthatatlanokká váltak. 1970 körül a könyvtár a felkészülési feladatokra kivont munkatársakat jórészt kénytelen volt — a munkák felfüggesztésével, befagyasztásával — eredeti posztjaikra visszahelyezni, mert a növekvő napi feladatokban volt nagyobb szükség reájuk. Egyre nyilvánvalóbb lett ugyanis, hogy belátható időn belül csak a palota udvaraiba épülő vasbeton raktártornyok felépítésével és berendezésével lehet számolni, ami legalább a gyűjtemények raktárhiányát szünteti jórészt meg. 1973-tól kezdve ez meg is történhetett. Alighanem a meghiúsult határidőkkel, a közvetlen aktualitás hiányával magyarázható, hogy a nemzeti könyvtárnak az új székház számára kidolgozott szakmai-ügyviteli terveiről további érdemleges közlemény könyvtári szakirodalmunkban évtizede nem jelent meg. A tervezés és felkészülés meglassult munkája ebben a hosszú időszakban csupán irattári anyagban követhető nyomon.

3 Úgy tűnt, hogy 1975/76-ban, a várpalota dunai oldalának átadása után, a könyvtár építkezése végre meggyorsítható. Ebben az időszakban a könyvtárnak lehetősége nyílt arra, hogy az épület belső kialakítását illetőleg terveit felülvizsgálja és alapvető változtatások nélkül korszerűsítse. Szükség is volt erre, mert az eltelt másfél évtized alatt a könyvtár feladatai — tehát követelményei is — módosultak. Az 1976/77-ben elvégzett „áttervezés" lehetővé tette a könyvtár számára, hogy egyes kérdésekben az eredetileg igényeltnél alkalmasabb megoldást találjon. A nyilvános szolgálat visszakapta a korábban elveszített munkahelyeket, növelni lehetett az olvasótermi alapterületet, illetve az olvasói helyek számát. Alkalmasabb helyet kaphatott az új terv szerint a könyvtár nagy előadóterme. 1980-ban, midőn e sorokat írjuk, az építészeti, felszerelési és berendezési részlettervek elkészültek, lezártnak tekintendők, nem módosíthatók, az új könyvtárépület építkezése új szakaszba lépett. Üzemeltetési, működési kérdésekben annyiban szabad a könyvtár keze, amennyiben a már véglegesen meghatározott belsőtér, berendezés és felszerelés a tervezett megoldások így vagy úgy való átalakítását lehetővé teszik. 3. Az ide sorolható utolsó publikációk: Tombor Tibor cikke a különgyűjtemények és a kiállítási termek elhelyezéséről (Az OSZK Évkönyve 1965-1966, 93-111. 1.) és V. Windisch Éva cikke a történettudományi kézikönyvtár szerkesztésének munkájáról (Az OSZK Évkönyve 1968-1969, 280—294. L). 249