AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Az Országos Széchényi Könyvtár állományának „fehér folt"-jai

ritkább, mert azt nem gyűjtötték be és nem semmisítették meg a szabadságharcot követő időkben). A halmozott hiány típusoknak van azonban két olyan fajtája, amely — eddigi tapasztalataink szerint — mindenek felett áll ritkaság dolgában (abszolút értelemben, és az OSZK állományában egyaránt). Mindkettő kultúrtörténeti szempontból fontos dokumentumfajta: a betűmintakönyv az egyik, az ún. argumentum a másik. A nyomdai betűmintakönyv (betűmintalap) egy-egy nyomda betű és „cifra" készletéről nyújt képet, hogy üzletet szerezzen a nyomdásznak, vagy hogy a rendelő kedvére választhasson. Szentkuty Pál a Régi hazai nyomdák mintakönyvei-röl írott monográfiájában így magyarázza rendkívüli ritkaságukat: ,,A dolog természete szerint ezek az erős használatnak kitett, kézről-kézre járt betűmintakönyvek rendkívül ritkák. Csak kiadói családi kegyelet és a mindent fölkutató gyűjtőtevékenység őrzött meg belőlük itt-ott egyet-egyet."

42 Ritkaságukat csak fokozza, hogy olykor csupán egyetlen példány készült, a nyomda használatára. Szentkuty még azt írta, hogy a legtöbb általa ismertetett mintakönyvet az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. Vajon megvan-e még ma is mind? Teljesen más „műfaj" az argumentum. Ez a régi iskoladrámák előadása alkalmával kinyomtatott „műsorfüzet", párlapos tartalmi kivonat, összegezés (innen az elnevezés), és a szereplők felsorolása; művelődéstörténetünknek tehát elsőrendű forrásanyaga. Ennyiféle csoport, alcsoport, típus és műfaj olvastán nyilvánvalóan felötlik a gondolat, hogy az Országos Széchényi Könyvtár állománya voltaképpen talán csupán hiányokból tevődik össze. Ez természetesen nem lehet igaz így: a hiányok a legtöbb esetben a művek egy-egy említett csoportjában az összes megjelenteknek csupán egy töredékét, becslésünk szerint 4—5%-át, teszik ki. Ezzel szemben az általunk nem említett témákban, korszakokban, a fővárosi nagy nyomdák, kiadók termékeiben stb. ennél lényegesen kisebb. Különösen teljes a gyűjtemény a nemzeti tudományokban, még a korszakokhoz, földrajzi helyekhez kötött „fehér folt"-ok esetében is. A történettudomány és segédtudományai, pl. a családtörténet, a címertan stb., továbbá az irodalomtudomány és a nyelvészet témakörei szinte teljesnek mondhatók. Feltevésem szerint már elődeink szemében ez volt a könyvtár alapgyűjtőköre, vagy pontosabban fogalmazva, ezek számítottak igazán fontos tudománynak, s éppen ezért mindent elkövettek annak érdekében, hogy ezeken a területeken a gyűjtemény teljes legyen, s ezt — a rendelkezésre álló anyagi eszközök korlátozott volta következtében — csak a kevésbé fontosnak tartott szakterületek rovására tehették.

43 42. Szentkuty Pál: Régi hazai nyomdák mintakönyvei. Bp. 1940. 15. 1. 43. ,,... minden egyes tétel szigorú rostán ment keresztül, s csak a legindokoltabb esetben vásárolta meg a felajánlott művet a könyvtár... Nem érdektelenek pl. a gondos mérlegelés után Kertész Kálmán pélbánoshoz intézett válasz megállapításai sem: ,.. . őszintén meg kell vallanunk Főtisztelendő Uramnak, hogy a lehető legsúlyosabb anyagi viszonyaink között... mi ezen ellenértéket, vagy annak csekély hányadát is az elvégre nem túl nagy tudományos érdeklődési körre szorítkozó Miatyánk-gyűjteményért nem tudjuk megadni...' (Kovács Ilona: Adatok az Országos Széchényi Könyvtár állománygyarapodásának alakulásához a két világháború között. = OSZK Évkönyv 1973. 135. 1. 16 OSZK Évkönyve 241