AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Az Országos Széchényi Könyvtár állományának „fehér folt"-jai

böző válfajainál a sok, pusztán irodalmi adat alapján ismert cím. Drescher Pál elmélkedik azon, hogy a hiányos dokumentumanyag alapján sem a magyar gyermekirodalom, sem a magyar illusztráció igazán alapos történetét megírni nem lehet.

39 De ugyanez érvényes egy sor más, művelődéstörténeti szempontból jelentős műfajra is. A következő állománycsoport, amely hiányosabban képviselt, mint az átlag, a zárt körben terjesztett, félig vagy teljesen illegális kiadványok állaga. Az illegalitásnak többféle, egymástól mind indokaiban, mind a megcélzott olvasók körében teljességgel különböző formái, körei egyetlen egyben mutatnak fel azonosságot, s ez a titokban való terjesztés követelménye. S éppen ebben a követelményben rejlik e teljesen különböző tudományos és művészi színvonalú, kultúrtörténeti jelentőség szempontjából is igen különböző értékű csoportok ritkaságának magyarázata. A legjelentősebb ebből a zárt körben terjesztett típusból a hazai munkásmozgalom és a baloldali emigráció irodalma. Állományunk hézagai is ebben a csoportban a legfájdalmasabbak. (Ráadásul ez olyan hiány, amelyet az állami tulajdonba került könyvanyag, igen sok hézagpótló nyomtatvány forrása, sem tudott pótolni.) Egyébként ez az állományrész — véleményem szerint — a legjobb példa arra, hogy a párhuzamos gyűjtés nem minden esetben kárhoztatandó: egy-egy tudományág kutató intézete, ha párhuzamosan gyűjt a nemzeti könyvtárral, ezzel a kutatást, a fellelhetőség biztosítását szolgálja. A szabadkőműves irodalmat is zárt körben terjesztették a különböző páholyok tagjai. Míg — szerencsére — a 18. századi eszmeáramlatok vizsgálata szempontjából fontos, felvilágosodáskori szabadkőműves anyag az Országos Széchényi Könyvtár állományában nemcsak hazai, de osztrák viszonylatban is közel teljesnek mondható, addig a 19. század második felében és a 20. században Magyarországon publikált anyagban meglehetősen szép számban vannak hiányaink. Törvény tiltotta a vallási szekták propaganda- és ájtatossági irodalmának terjesztését hazánkban, de ennek ellenére igen sok — főleg kis terjedelmű, füzetes — címet állítottak elő, részben itthon apró nyomdákban, a nyomda megjelölése nélkül, főképpen azonban külföldön. Ennek az állománycsoportnak a hiányai inkább statisztikai szempontból említésre méltók, meg természetesen bibliográfiai szemszögből, tudománytörténeti jelentőségük szinte nincs. Szöges ellentéte ennek az ájtatossági irodalomnak, az ugyancsak büntetés terhe mellett, kéz alatt terjesztett erotika. Magyarországon viszonylag kicsi a száma a mindig is remotaként kezelt és őrzött, hazai kiadású pornográf irodalomnak, s ezek közül is meglepően nagy az aránya a magánnyomdákban előállított német nyelvű kiadványoknak. Jelentőséget az e téren való teljességnek sosem tulajdoníthattak a könyvtár felelősei, mert például Ráthy Lászlónak, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársának Lőwy Árpád néven publikált füzetei, kötetei sincsenek meg teljes számban, noha nem lett volna probléma a maga korában összeszedni valamennyit. 39. [Szentkuty] Drescher Pál. i. m. 51 — 52. 1. 239