AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

I. Az OSZK 1979-ben - Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár működése 1979-ben

állományrészeket érint. Az anyaghasználatban a könyvforgalom öt év alatt csökkenő tendenciát mutatott, de az 1979-es év itt is látványos kiugrást eredményezett. Ebben az időszakban a periodikumok forgalma csaknem felére csökkent, s ennek is egyharmada mikrofilmen való használat volt. E jelenséget pozitívumként kell értékelnünk, a következetesebb állományvédelmi intézkedések végrehajtásaként. Nem ez a helyzet a könyveknél, ahol minden jel szerint az idei növekedés nem a specifikusan nemzeti könyvtári, hanem a kényszerűen ellátott közművelődési és tanulmányi igények kielégítéséből származik. Az év során nagyarányú felmérő és elemzőtevékenység folyt ,,A nyilvános szolgálati dokumentum- és információszolgáltatás átmeneti korlátozása az OSZK-ban" c. vezetői tanácsi előterjesztés érdekében. Az állományvédelmi céllal született és a közeljövőben bevezetésre kerülő korlátozások nagyobb védelmet kívánnak biztosítani a nemzeti könyvtár hungarikaanyagának, ésszerűen csökkentve a jelenlegi sokoldalú és nem kellően indokolt igénybevételt. A könyvtár vezetősége a beiratkozásra jogosított olvasók körének korlátozását jelenleg nem tartotta időszerűnek, ehelyett a nehezebben megvalósítható, de differenciáltabb eljárást, az olvasói igények megszűrését határozta el. A központi olvasószolgálatban az irodalomkutatások, bibliográfiai öszszeállítások, egyéb írásbeli tájékoztatások száma 460 volt, nem számítva a másolatkéréseket, vagy egyéb technikai jellegű írásbeli felvilágosításokat (1978: 414). A levélben hozzánk fordulók megoszlása kb. fele-fele arányban belföldi, ill. külföldi. A külföldiek esetében, de sokszor belföldi levélíróknál is magánlevélként küldött megkeresések tudományos intézmények, egyetemek dolgozóitól származnak, 40—60 százalékos így az intézmények, ill. magánosok által történt megkeresések aránya. A tervezett korlátozások erre a területre is kiterjednek majd: az áthárított munkák szigorúbb kikerülésével, a jellegük szerint más könyvtárhoz, szakkönyvtárhoz tartozó igények átirányításával, a nagyobb időbeli kihatású munkával járó tájékoztatás díjfizetéshez kötésével. Az érdemleges, utánjárást igénylő szóbeli tájékoztatások száma mintegy 7000 volt. Az írásbeli tájékoztatások közül megemlítjük a jelentősebb bibliográfiai összeállításokat: a századforduló magyar irodalomtörténeti lapjai; az első világháború népfölkelői; Esztergom ipartörténete a Komárom megyei lapokban; a század elejének tudománynépszerűsítő lapjai; adatgyűjtés a magyar előlapokból, a 19. század második feléből; Rózsa Sándor a magyar ponyván és az irodalomban — és a valóság (1850—1942); Csenger és környékének helytörténete; a 19. századi magyar ponyvanyomtatványok bibliográfiai vázlata; a magyarországi szovjet emlékművek bibliográfiája; a Tanácsköztársaság 60. évfordulója; az egykori felsőmagyarországi német városi lakosság asszimilációja; mai magyar írók első kiadásai; a technikai intelligencia képzése; az audiovizuális eszközök fejlődése; bibliográfia az Egyesült Államokban felállítandó emigrációs szakkönyvtár részére; magyar történeti folyóiratok; sajtóösszeállítás a magyar—bolgár kapcsolatokról; lengyel vonatkozású tanulmányok a 19. sz. első felének magyar folyóirataiban; egyiptomi—magyar történeti, kulturális kapcsolatok; az iszlámról szóló magyar művek; E. Mörike magyar fordításai; A. Schopenhauer művei 21