AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Németh Mária: Az Országos Széchényi Könyvtár tudományos tevékenysége 1945—1974 (Tervek és eredmények)

és igényességgel összeállított katalóguskiadványok. Az e területen jelentkező elmaradásunkat az elmondottak már érzékeltették, pedig ennek a tudományos igényű munkának előbbrevitele kutatási programunk kiterjesztése érdekében alapvető lenne. A tudományos szempontú bibliográfiai feltárás éppen olyan nélkülözhetetlen alapja a kutatómunkának mint a katalógus. Bár a könyvtár e három évtized alatt mindent megtett a nemzeti bibliográfia rendszerének kiépítésére, igen hosszú időre jut még tennivaló. A Széchényi Könyvtár szakkönyvtári feladatai szakbibliográfiák összeállítására is kötelezik az intézményt. 1975-ben a magyar irodalmi és irodalomtudományi bibliográfia szerkesztésére történt meg a felkészülés. A forrásfeltáró tevékenységről beszélve nem feledkezhetünk meg a nemzetközi munkálatokban való részvételünkről sem. Vállalnunk kell az illetékességi területünknek megfelelő kiadványok válogatott anyagának a nemzetközi bibliográfiák szerkesztőségeihez való eljuttatását, ezen művekbe és a különféle információs rendszerekbe történő beépítés szorgalmazását. Jeleztük már, hogy az OSZK munkatársainak önálló kutatási lehetőségei, sőt kötelezettségei is vannak. Ezek elsősorban a széles értelemben vett könyvtörténeti területre vonatkoznak. Közülük az OSZK történeti kutatások érdemelnek külön említést, hiszen ezzel nemcsak a hazai könyvtártörténetet gazdagítjuk, hanem közel két évszázad magyar művelődés- és tudománytörténetének számos ismeretlen vonatkozását tárjuk fel. De helyt kaphatnak ezen önálló kutatások között a művelődéstörténeti témák, a hungarika résztémák feldolgozásai, és minden olyan probléma, amely az OSZK gyűjteményeivel, munkájával közvetlen vagy közvetett összefüggésben van. Az előzőekben nem esett még szó arról, hogy a könyvtári munka tartalmi bővülése, ehhez igazodó szervezete és technikai lehetőségeinek állandó alakulása megköveteli a jelentkező problémák tudományos felkészültséggel módszerekkel történő megalapozását, sőt a fejlesztés irányvonalának meghatározását, a nemzetközi könyvtári akciókba való aktív bekapcsolódást. Ettől a könyvtártaninak nevezett tevékenységtől a „tudományos" jelzőt el lehetett ugyan vitatni, de jelentőségét nem lehet csökkenteni. (Hogy ez mennyire így van, azt igazolja az 1970-es évek közepén kibontakozott feladatkör: gépesítés, országos és nemzetközi információs rendszerek munkájában való részvétel — közös munkák elvi megalapozása, szabványosítás stb. — amely később a kutató-fejlesztő tevékenység elnevezéssel a tudományos munkák rangján nyert polgárjogot.) 1975-ben — három évtized tanulságai alapján — a könyvtár tudományos, tudományos jellegű munkájának kívánalmait az elmondottakban lehetett megfogalmazni. Az 1958 és 1974 közötti korszak tudományos tevékenységének felelősségteljes megítéléséhez még nincs meg a szükséges időbeli távlat. Mégis úgy gondoljuk, hogy az elmondottak alapján képet alkothatunk e 17 év eredményeiről és kudarcairól. A hungarika bibliográfiák, a retrospektív kötetek, a gépesítési munka megindítása, és még sorolhatnánk a sikeres munkálatokat, kezdeményezéseket, nem feledtethetik a sajtóbibliográfia éves és összefoglaló egységeinek hiányát, a kéziratkatalógusok befejezetlenségét, és több más megakadt vagy lassú ütemben haladó feladatot. 216