AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Németh Mária: Az Országos Széchényi Könyvtár tudományos tevékenysége 1945—1974 (Tervek és eredmények)

feltárásban a munkaközösségi tagok — kevés kivételtől eltekintve — nem sok segítséget tudtak nyújtani a szerzőpáros részére. Az OSZK történetével 1967 és 1976 között összesen 23-an foglalkoztak, de közülük csak 5—6-ra tehető azok száma, akik komoly részeredményeket értek el. Az ő érdeklődésük is csökkent az OSZK történetének feltárása iránt, más témák felé fordultak, vagy abbahagyták ilyen irányú munkáikat. A szerzők tehát magukra maradtak, és a tervezettnél lényegesen lassabban haladtak kutatásaikkal. Dezsényi Béla korai halála újabb törést jelentett a könyvtártörténet megírásában. Munkáját 1974-ben, az 1918—1947-es évekre vonatkozóan Haraszthy Gyula vette át. És bár most átlépjük a tárgyalt korszak időhatárát, az optimistább helyzetkép megrajzolása érdekében utalunk arra, hogy minden nehézség ellenére is jelentős előrelépés történt intézményünk történetének feltárásában: 1980 elejére elkészült Berlász Jenő műve, amely az OSZK 1802 és 1867 közti történetét dolgozza fel teljes részletességgel, és az Évkönyvben, valamint egyéb szakorgánumokban is sorra jelentek meg a Nemzeti Könyvtár történetét feltáró, valóban értékes tanulmányok.

2093 * A könyvtörténeti kutatások még néhol kapcsolódtak a tervfeladatokhoz (retrospektív bibliográfiai munkálatok, katalóguskiadványok), de az egyéni irodalomtörténeti, történelmi, művelődéstörténeti, nyelvészeti stb. tudományos tevékenység már csak áttételesen épült és épül bele az OSZK napi munkájába. Ezek akadémiai intézetek, egyetemi tanszékek, valamint egyéb tudományos fórumok, testületek eredményeiben jelentkeztek. És bár e területen is kimagasló teljesítményeket sorakoztathatnánk fel — lévén ezek egyéni munkák — közös jellemzőiket nehezen lehetne meghatározni, így ezeket a kutatásokat nem tudjuk részleteiben bemutatni. A könyvtár működésével összefüggő elvi munkák, kutató-fejlesztő tevékenység Senki sem tudná megállapítani, hogy a könyvtártani, a könyvtári módszertani, majd a később kialakult kutató-fejlesztő munka mely pontján lehet a tudományosság határvonalát meghúzni. Úgy érezzük, hogy a Nemzeti Könyvtár ilyen jellegű tevékenysége — az intézmény adottságaiból következően — oly magas szintű, hogy a problémák feldolgozása, megoldása feltétlenül tudományos felkészültséget igényel, csak tudományos módszerekkel oldható meg, tehát jellegét tekintve tudományosnak minősíthető. Éppen ezért említésük ezen írás keretében sem mellőzhető.

210 209a Ismét csak az Évkönyvben megjelent idevágó publikációk alapján emeljük ki Berlász Jenő, Dezsényi Béla, Ferenczy Endréné, Kovács Ilona, Pukánszkyné Kádár Jolán és Somkuti Gabriella nevét. 210. Teljességre azonban nem törekedhetünk. Még a területek felsorolásában sem. így pl. túllépnénk e tanulmány kereteit, ha az 1958-tól 1975-ig terjedő időszak — tudományos megalapozottságú — kiállítási tevékenységét ismertetnénk. 207