AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Jügelt, Karl-Heinz: Die Gründung der ungarischen Nationalbibliothek im Spiegel der „Allgemeinen Literatur-Zeitung" - A magyar Nemzeti Könyvtár alapítása az Allgemeine Literatur-Zeitung tükrében

Az ALZ magyarországi munkatársai közül publikációinak számával és jelentőségével messze kiemelkedik felvilágosodáskori történetírásunk reprezentánsa, Engel János Keresztély. Ő volt az, aki annak idején több cikkben foglalkozott Széchényi Ferenc gyűjteményével, illetve a Széchényi Országos Könyvtárral. Ezekről a cikkekről referál Jügelt közleménye. Engel első alkalommal 1798-ban, Kovachich Márton György Scriptores rerum Hungaricarum minorum c. kiadványa I. kötetéről szólva, hívta fel a figyelmet Széchényi Ferencre és tékájára. Másodszor az ALZ 1802. június 22-i számában a nyomtatott Széchényi-katalógus alapján már részletes tájékoztatást is nyújtott a neves gyűjteményről. Recenzióját Jügelt szó szerint idézve tárja elénk. Kiderül belőle, hogy Engel az információk egész sorával látta el az olvasóközönséget. Ismertette a hungaricagyűjtés programját; megemlítette, hogy a tékának gazdag kézirattagozata is van, amelynek katalógusát Kovachich M. Gy. fogja elkészíteni; hangsúlyozta, hogy a Széchényi Könyvtár Magyarországon és Erdélyben a maga nemében egyedülálló; elismeréssel nyilatkozott a Katalógus szerkesztőjének, Tibolth Mihálynak szakszerű gondos munkájáról; rámutatott a reálindex tudományos jelentőségére; tudtul adta, hogy a téka gyűjteményei folyamatosan kiegészülnek s a gyarapodásról supplementumkatalógusok fognak megjelenni; végül szóvá tette a katalógusnak néhány hibáját, hiányosságát. Mindezen felül még két dologra hívta fel a figyelmet: arra, hogy a katalógushoz nem kisebb szakférfiú írt előszót, mint Michael Denis, a bécsi Hofbibliothek prefektusa, — továbbá arra, hogy Széchényi nagyszerű gyűjteményét közhasználatra, a magyar nemzet tulajdonába készül adni. Jügelt cikke ezután Engelnek az ALZ Intelligenzblattja, 1802. október 9-i számában megjelent recenzióját ismerteti. Ebből tudhatta meg a német értelmiség, hogy rendkívüli jelentőségű magántékáját Széchényi csakugyan a magyar nemzetnek ajándékozta, megalapítván ezzel a Nemzeti Könyvtárt. Nem mulasztotta el a recenzió felemlíteni azokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyeket Széchényi a Könyvtár alapító oklevelében magának biztosított, illetve amelyeket magára vállalt. 1803. május 7-én az Intelligenzblattb&n egy további idevágó közlemény hírt adott a Magyar Nemzeti Könyvtár őrének és írnokának kinevezéséről, mindkettőjüket, nevezetesen Miller Jakab Ferdinándot és Petrovics Ignácot néhány szóval be is mutatva az olvasóknak. Ugyanitt említés történt arról is, hogy a Könyvtár Pesten, az eltörölt pálos rend kolostorában lesz elhelyezve, ahol a vendégeknek tágas, fűthető olvasóterem, a személyzetnek pedig lakás fog rendelkezésére állni. Ami a gyűjtemény gyarapítását illeti, arról az alapító gróf fog gondoskodni, de nyilván más hazafiak is kiveszik belőle a részüket. Az ALZ 1803. július 11-i számában egy újabb híradás röviden arról tájékoztat, hogy Miller Jakab Ferdinándnak Pesten megjelent a „szókfoglaló" értekezése, amely Széchényi Ferencnek van ajánlva, s amelynek címlapján a szerző már mint az Országos Könyvtár (Regnicolarbibliothek) custosa szerepel. 1803 októberében ismét egy rövid hír jelent meg, amely azt közölte, hogy a Széchényi Nemzeti Könyvtár egy jelentős magánajándókkal gyarapodott, Simonchich Ince máramarosszigeti piarista tanárnak saját kéziratos munkáival. 1804 májusában az immár Halléban megjelenő ALZ megint egy, Engel tollából származó recenziót közölt a Magyar Országos vagy Nemzeti Könyvtár katalógusa első pótkötetének megjelenéséről. A recenzens — aki a kötethez előszót írt — jogos büszkeséggel mutatott rá arra, hogy nincsen az európai tudományosságnak egyetlen olyan területe sem, amelyen magyar tudós ne tevékenykedett volna s hozzá ne járult volna kontinensünk felvilágosodásához. Bizonyságul többek között Hell, Kitaibel, Born, Segner, Schmeizel, Schwartner és Schönwisner nevét említette. Végső soron pedig megállapította, hogy a Széchényi-katalógus a maga pótkötetével olyan jeles kézikönyv s a magyar literatúrának olyan jeles emlékműve, amilyent még kevés más nemzet tud felmutatni. A katalógus második pótkötetének megjelenéséről 1808 áprilisában számolt be az ALZ, de ezúttal csak egy rövid közleményben. Ugyanitt még azt is hírül adta, hogy az 1807. évi magyar országgyűlés törvénybe iktatta a Széchényi Országos Könyvtár alapítását s ünnepélyesen köszönetet szavazott érte az alapító grófnak. Nem mulasztotta el megjegyezni azt sem, hogy a Könyvtár továbbra is állandóan gyarapszik ritka könyvekkel csakúgy, mint kéziratokkal. A Széchényi Országos Könyvtár gyarapodásáról még a következő években is 120