AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - V. Ecsedy Judit: A gyulafehérvári fejedelmi nyomda második korszaka (1637—1658) és utóélete

fehérvári betűkkel, tekintve, hogy méretbeli megfelelőik nem voltak. Megjelent 1671-ben egy másik, tisztán csak SzENCzi-féle anyagot tartalmazó kis kötet is, a Practica aritmetica,

69 amelyben viszont csak egészen kis fokozatú betűkre volt szükség, amilyen a SzENCZi-féle készletben volt is bőségesen (de hiányzott ez a fokozat a gyulafehérvári készletből). Megállapíthatjuk tehát, hogy a fejedelmi nyomda megmaradt részét és a SzENCZi-féle anyagot már 1669-től kezdve együtt tartották és használták Kolozsvárott, így APAFI Mihálynak 1672. és 1673. évi — a két nyomda sorsáról szóló — okiratai csak egy már korábban meglevő állapotot szentesítettek. A SzENCZi-féle nyomda tulajdonjogát rendezte APAFI Mihály fejedelemnek 1672. október 12-én kelt adománylevele: ,,mivel minden üdvezülendő keresztyénnek, kivált pedig a főméltóságoknak a világi dolgoknál feljebb kell becsülni az Isten dicsőségére tartozó kötelességeket- az Erdélyben levő orthodoxa Ecclesia számára, nevezet szerént pedig az enyedi és kolozsvári azon religion levők collegiumának számára conferáltuk örökösen a SZENCZI Ábrahám defectusán fiscusra szállott typographiát egészben,"

70 és megparancsolja azoknak, akiket illet, hogy azt az említett református kollégiumok gondnokainak haladék és kifogás nélkül adják kezükbe. 1673. április 16-án a fejedelem hasonlóképpen intézkedett a régi fejedelmi nyomdáról: „Keresztyéni vallásunknak kötelességéhez tartozó dolgoknak ismerjük lenni, hogy amennyire módot ad Isten benne, vallásunkon levő iskolákat építsünk, melyre célozván, az mely typusa a fiskusnak volt Eejérvárott, azt minden hozzátartozó eszközeivel conferáljuk kegyelmességünkből az enyedi és kolozsvári orthodoxa religioju collegiumoknak."

71 A most már papíron is egyesített nyomdát továbbra is VERESEGYHÁZI SZENTYEL Mihály vezette, egészen 1684-ig. A nyomda, bár az adománylevelek szerint az enyedi és kolozsvári református kollégiumok közös tulajdonát képezte, sohasem került Enyedre, hanem Kolozsvárott működött. 1684-ben kétféle változás is történt a nyomda életében. Először is munkába állt NÉMETHI Mihály, aki azután 1690-ig vezette a nyomdát, másodszor pedig az egyesített, a református kollégiumoknak adományozott nyomdából kivettek egy részt, és azt Keresdre szállították. BETHLEN Elek ugyanis ki akarta nyomtatni testvére, BETHLEN Farkas nagyszabású történelmi művét (Historiarum pannonico-daciarum libri X című, kéziratban maradt munkáját) és 1684 elején bele is fogtak a munka kiszedésébe. A BETHLENcsalád ugyanis joggal érezte magát a nyomda egy része birtokosának, hiszen a SzENCZi-féle nyomda BETHLEN Gábor fejedelem öccse, BETHLEN István áldozatkészségének köszönhető, aki SZALÁRDI János Siralmas krónikája szerint ,,az váradi nevezetes oskolához és ecclesiához ... a luneburgi hercegségbül ... az Luneburgumból igen szép typographiát nagy költséggel hozatott volt"

72

. Keresden SZÉKESI Mihály volt a nyomdász. A nyomda a munkával nagyon lassan haladt, olyannyira, hogy 1690-ig, amikor a THÖKÖLY69. MKsz 1895. 138. 70. JAKAB Elek: Oklevéltár Kolozsvár történetéhez. 2. köt. Bp. 1888. 413.1 . 71. Uo. 413-414. 1. 72. BAIXAGI Aladár i. m. 100. 1. 20* 307