AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: Magyar írók Angliában, angol könyvek Magyarországon a hitleri uralom delelőjén

fiai Lexikon szerkesztése miatt — SAFÁRY Ferenc álnéven fordította Bret HARTE Három társ című regényét. 1944-ben, az utolsó háborús esztendő március 19-ig terjedő rövid szakaszában is harmincnál több angolból fordított szépirodalmi munka jelent meg Magyarországon. Miközben a németek megszállták az országot, a régebben útjukra indult könyvek eljutnak az olvasókhoz. KÉRY László fordításában jelent meg az amerikai Willa CATHER regénye, A félvér; RAICS István zenekritikus-műfordító tolmácsolta CHESTERTON Muzsika című verseskötetét; SXJPKA Géza szerkesztette Rózsavölgyinél a Joseph Conrad Regényei sorozatot, ennek egy darabja, a Látomás a vizek felett 1944-ben jelent meg TISZAY Andor átdolgozásában. A mozgalmi munkájáért 1919 ősze óta számontartott PALASOVSZKY Ödön fordításában jelent meg Bret HARTE Hajó a város közepén című regénye. A DÉRY Tibor által fordított HiLTON-regény, A kék hold völgye, harmadik kiadását érte meg. HUXLEY Két vagy három Grácia és A vak Sámson című regényei a Külföldi regényírók sorozatban láttak napvilágot, akkor, amikor a fordító HEVESI András a francia ellenállási mozgalom önkénteseként hősi halált halt; KJSTITTEL Marokkói kaland-ja, harmadik kiadásban kerül az olvasók kezébe, amikor fordítója, BÁLINT György már halott; MAUGHAM Színház-a, az Athenaeum-nál jelenik meg s a fordító SZERB Antal — munkatáborban; A mocsár című Upton SiNCLAiR-regény tolmácsoló ját, BRAUN Somát SAS-behívóval vitték büntetőszázadba, s gyilkolták meg, miközben ezrek olvasták itthon az általa fordított könyvet. Az 1944-es év utolsó kiadványaként említjük MACAULAY esszé jót NAGY Frigyesről. Kiadása a megjelenés időpontjában nem nélkülözhette a célzatosságot : angol író a németekről, SZIGETI József fordításában. Az emberi-írói gondok bensejébe s nem utolsósorban a korabeli légkörbe nyújt hű bepillantást DÉRY Tibor visszaemlékezése: ,,. . . Már hosszabb ideje úgynevezett szabad író voltam, hivatal nélkül, szabadnak pedig annyiban szabad, hogy írhattam, amennyit s amit akartam, csak épp nem nyomtatták ki. Nyolc-tíz éve tartott már ez az állapot, 1938-ban történt elítéltetésem óta teljes szigorúsággal. (Annyira, hogy az ítélet után a Pester Lloyd című napilap, melyben egy regényem folyt, ezt a közepén félbeszakítva már másnap beszüntette a közlést, ami, azt hiszem, szinte egyedülálló eset a magyar újságírás történetében.) Szabad író voltam tehát s látszatra már hozzáedződtem ehhez a szabadsághoz, olyasformán, ahogy az életfogytiglan elítélt rab a középkori földalatti kazamatákban idővel megszokja az éjszakai sötétséget s a félmázsás láncokat. Fordításokból éltem vagy egy évtizede, német, francia, angol, olasz nyelvből fordítottam a kiadók kiválasztotta többnyire silány könyveket, javarészt úgynevezett bestseller regényeket. Úgy-ahogy meg is éltem e munkából, a háború éveiben a gombamódra felszaporodott kiadók jóvoltából már elég tűrhetően, még egy más embert is el tudtam kenyeremből tartani, s önérzetemet nem sértette, hogy többnyire idegen nevek alatt kellett végeznem a fordításokat. Még mulatni is tudtam a politika olyik bakugrásos bohóctréfáján, mellyel mintha önmagát karikírozta volna. ízelítőül elmondom, hogy az akkori Magyar Színházban, a Nemzeti után az ország második színházában, épp akkor az én fordításomban játszották az évad legnagyobb sikerét, Gerhart Hauptmann «Henschel fuvaros»-t, a címszerepben Kiss Ferenc, a nyilas Színészkamara elnökével, aki az én közreműködésemről persze mitsem sejtett, mivel a fordítás Fodor József költő barátom neve alatt ment. Meg is kerestem vele talán egyhónapi megélhetésemet, a színház ugyanakkor degeszre tömte minden zsebét. Kenyérgondjaim tehát a háborúnak ebben az utolsó másfél-két évében nem 582