AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A magyar csízió átdolgozásai

kiadás címlapján a „Harmadik javított és bó'vített kiadás" megjelölés ol­vasható. Miután az 1874. évi feltehetően az első csízió-átdolgozása volt BARTALiTsnak, joggal felételezhető, hogy létezett a két említett év között megjelentetett második kiadás is. Szinte bizonyossá teszi ennek közreadá­sát a méterrendszernek 1876-ban hazánkban történt bevezetése, amelyről a fentiekben már szó esett. A bibliográfiákban és az átvizsgált gyűjtemények katalógusaiban azonban ennek sehol sem akadt nyoma. így az is bizony­talan, hogy ez a ma ismeretlen, második kiadás vajon egyszerű utánnyo­mata volt az elsőnek vagy már az is további átdolgozás lett volna. Ez utóbbi esetben számításba vehető az is, hogy a második kiadás esetleg mind az elsőtől, mind a harmadiktól eltérő szerkesztésű volt. BARTALITS csízió-átdolgozásai kapcsán érdemes magát a céget, ill. jelleg­zetes munkamódszereit is egy kicsit közelebbről megvizsgálni. BARTALITS Im­re 1862-ben vette meg a tönkrement GYURIAN József nyomdáját. 41 GYURIAN 1847-ben vált ki az egykori budai LANDERER-nyomdából, amelyet 1833-ban BAGÓval együtt vett át. így tehát jól felrajzolható az a „családfa", amelyen BARTALITS összekapcsolható a hagyományos csíziót messze legtöbb alkalom­mal megjelentető LANDERER—BAGÓ vonallal. 42 A múlt század hatvanas éveinek első felétől tevékenykedő BARTALiTS-cég megtartotta, sőt még hang­súlyozottabbá tette, az elődei által is már erőteljesen körvonalazott kiadói profilt. Ennek legfőbb jellemzője az igénytelen, de rendkívül népszerű pony­vák megjelentetése volt. 43 Bár több jelentős versenytársa is volt a gyorsan fejlődő fővárosban, ennek ellenére — különösen a múlt század hetvenes és nyolcvanas éveiben — sikerült ezen a speciális kiadói területen az elsők közé verekednie magát. 44 BARTALiTSnál különösen jól észlelhető az a módszer, amellyel a birto­kába került szöveg- és illesztrációs anyagot igen ügyesen, többszörösen is felhasználta. Természetesen ez nem volt ismeretlen sem a korábbi évszáza­dokban, sem a nálánál igényesebb kiadóknál (pl. Franklin Társulat) sem. A ponyva és ponyvajellegű nyomtatványok árban és ízlésben a társadalom ama rétegei számára készültek, ahol olvasni ugyan már tudtak — legalább a családban valaki —, de szegények és főleg műveletlenek voltak. Ennek tudható be, hogy az olcsóságot lehetővé tevő többszörös szöveg- és illuszt­ráció-felhasználását éppen az ilyen igénytelen vásárlóknak szánt kiadvá­nyokban lehetett leginkább — szinte gátlástalanul — alkalmazni. Miután a csízió eredetileg öröknaptár volt, kézenfekvő volt az összeve­tés BARTALiTSnak egy-egy adott évre szóló kalendáriumaival. Ilyeneket ugyanis, mint a legelterjedtebb népkönyveket, kiadói profiljának megfelelően a cég egész működési ideje alatt nagy számban és igen változatos formában adott közre. Eleinte magyarul és németül, a múlt század nyolcvanas óvei­41. Nyomdászati lexikon. Szerk. BÍRÓ Miklós, KERTÉSZ Árpád, NÓVÁK László. Bp. 1936. 41. 1. 42. 2. jegyzet 310-363. 1. 43. POGÁNY Péter: A magyar ponyva tüköré. Bp. 1978. 295. 1. 44. Érdemes megfigyelni, hogy BÉKÉS Istvánnak a bűnügyi ponyváról írt könyvében a 19. század utolsó negyedében készültekről közreadott illusztrációinak többsége éppen BARTALiTS-nyomdájában készült. (BÉKÉS István: Magyar ponyva pitaval a XVIII. század végétől a XX. század kezdetéig. Bp. 1966. 280 — 381. 1.) 33* 515

Next

/
Oldalképek
Tartalom