AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)
IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy fejezet 1848-i sajtónk történetéből: Julian Chownitz „Die Opposition"-ja
áltásoktól visszhangoztak". 45 Amiről egy (különben CHOWNiTZot támadó) röpiratában — legnagyobb fájdalmára — még Ignaz BEYSE is csak így nyilatkozhatott: „Futnak, rohannak keresztül-kasul az utcákon, behatolnak minden fcgadóba, mindenkinek a fülébe visítják: ,Az Opposition, a mai Opposition — ki vesz?' És az emberek veszik . . ." 46 Ez pedig tagadhatatlanul így is volt. Mert az Oppositiont — amint ezt nem mindennapi sikere kellőképpen bizonyíthatja — csakugyan sokan olvasták. Zömmel persze pestiek és budaiak, hiszen maga a lap is elsősorban a fővárosi közönségre s annak érdeklődésére épített, 47 bár eljutott vidékre, sőt Bécsbe is — olyannyira, hogy ehelyütt mintegy harminc kávéházban is rendszeresen hozzáférhető volt. 48 A lapot először is azok olvashatták, akik helyeselték és osztották radikális programját és politikáját, s közülök is kiváltképpen az olyan társadalmi csoportokhoz tartozók, amelyeknek az érdekében újra meg újra szót emelt, s amelyeknek a tagjai ezért — mintegy képviselőjüket és védelmezőjüket is látván benne — bizalmukkal övezték és sajátjuknak tekintették. így például GOLDBBKGER Sámuel óbudai kékfestő-manufaktúrájának a munkásai, akik a haza védelmére összegyűjtött forintjaikat is éppen az Opposition szerkesztőségébe küldték be. 49 Vagy példának okáért a pest-budai nyomdászok és betűöntők, akik tapasztalhatták, hogy CHOWNITZ ismételten szót emel követeléseik mellett, s akik azután az ő lapjában jelentették be munkabeszüntetési szándékukat. 50 Avagy a mestereik igájából szintén szabadulni vágyó kőműveslegények, akikre törvényelleneseknek mondott összejöveteleik miatt a rendőrség éberen ügyelt, 45. FIBTINGER Károly: ötven esztendő a magyarországi könyvnyomtatás közelmúltjából. Bp. 1900. 139. 1. — Az utcai terjesztés elterjedésére Id. a Pesti Divatlap 1848. márc. 21-i számát is, amely a pesti lapkiadók egy részéről ezt írja: „Lapjaikat a fővárosban párisi szokás szerint, többen áruitatják s kapós újdonságaiknak valóban nem kis kelendősége van." (Közli KÉEY Gyula: A magyar szabadságharcz története napi-krónikákban (1848). Bp. 1899. 179. 1.) — Ugyanerről ld. még DEZSÉNYI—NEMES 90. 1. 46. BEYSE 3. 1. — CHOWNITZ másik haragosa és utólagos bírálója, Johann JANOTYCKH (aki 1848 nyarán egy ideig a jobboldali Ungarns Morgenröthe társszerkesztője volt) CHOWNiTZot azzal is vádolja, hogy még trükköket is alkalmazott, pl. felfogadott személyekkel az utcán feltűnő jelenetek rendezésével vásároltatta az Oppositiont, hogy lapja terjedését ezzel is előmozdítsa (JANOTYCKH: Federzeichnungen II. 161.1.). 47. Azt a tényt, hogy lapját mindenekelőtt a pestiek számára írta, maga CHOWNITZ is kinyilvánította egy alkalommal, amikor egy tétényi ,,polgár" levelében azt kérte az Oppositiontól, hogy az ,,új" dolgokat részletesen magyarázza el a vidékieknek is. A lapjával kapcsolatos bizalom — mint válaszában kifejtette — örömöt kelt ugyan benne, a kérésnek azonban mégsem tud eleget tenni, mert a pestiek nem értenék s zokon vennék, hogy olyasmiket kezd magyarázgatni, amiket ők már régen tudnak. Azt ajánlotta tehát, hogy a levélíró és más vidékiek számára inkább fordítsák németre, ill. szláv nyelvekre TÁNCSicSnak az új törvényekről készülő kommentárjait (Opp. 1848. máj. 18. 33. sz. 129—130. 1.). Hogy az Oppositionnak szép számmal voltak vidéki előfizetői is, arra nézve Id. a 17. jegyzetben már előadottakat. 48. A bécsi kávéházakban rendelkezésre álló példányokra ld. az Opposition 1848. szept. 17-i 137. számának 548. lapját. Ez utóbbira vö. még CHOWNITZ: Geschichte II. 47. 1. jegyzetét. Egyébként bécsi hirdetések is jelentek meg az Oppositiorib&n (Opp. 1848. aug. 4. 99. sz. 400. 1.). 49. A Goldberger cég munkásai 61 pengőforintot és 2 krajcárt juttattak el az Oppositiorihoz (Opp. 1848. jún. 8. 51. sz. 305. 1.). 50. Opp. 1848. máj. 12. 28. sz. 111. 1., ill. Opp. 1848. máj. 26. 40. sz. 163. 1. 31* 483
