AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: Petőfi Sándor és a magyar irodalmi múlt („Széphalmon" c. versének értelmezése)

Az őrült is szabad vers, rapszódia volta is ezt támasztja alá. De nem jambusvers (A helység kalapácsa sem volt az, hexameter-töredékek jócskán fordultak ott elő!), lényegesen gyorsabb ritmusú, a gondolatok cikázása a verssorok szabályos időmértékét is szétzilálja: Mit háborgattok Takarodjatok innen! Nagy munkába' vagyok. Sietek Ostort fonok, lángostort, napsugarakból; Mindezek messzeható kísérletek. Ezek mellett 1847-ben — éppen a politikai jambusvers kialakításának a korszakában — PETŐFinek sikerül gondolati lírája számára a jambikus szabadvers megfelelő formáját is megvalósítani, amely tulajdonképpen tiszta jambus-vers, tehát a KÖLCSEYpéldához való visszatérésre utal, és KöLCSEYn keresztül visszafelé igazolja KAZiNCZYnak merésznek tetsző kísérleteit. Az 1847. márciusából való Világosságot 82 sora majdnem végig jambusi (jóval kisebb részben spondaeusi, illetve egy-két ciklikus anapaestus található ebben a versben), a jambusi ritmizálás mellett azonban a magyaros verselésű ütemezés is megengedhető. Ilyen előzmények után kerül sor a Széphalmon jambikus szabadversére. A sorok szótagszáma 4 és 11 között váltakozik, és ez önmagában változatossá teszi ezt a költeményt. A különböző sorok váltakozása az érzelmi hullámzást is jól festi. A sorok elosztása egyenletesnek mondható, a jambusok lüktetése a drámai monológ jelleget fokozza. Hadd utaljunk arra, hogy a soroknak több mint a fele 8—9 —10 szótagos, és ez is a drámai jambushoz közelíti a verset. A 4 szótagos sorok (összesen 6) rövidségük miatt ugranak ki, ott valami lezárul, vagy új gondolat indul, és ezek a sorok is egyenletesen oszlanak el. Igen kevés olyan verssort találunk, amely tiszta jambusból állna, nem egyszer spondaeusszal indítja költőnk a sort. Arra azonban ügyel, hogy a sorok lezárásakor meglegyenek a jambusok. Ennyi kötöttséget még vállal a költő csapongó hangulata. Bizonyára tudatos a versforma megválasztása, a hangsúlyos verselésű, népies-kedélyes hangvételű versek (Az erdőnek madara van, Tompa Mihálynál, Alkony, Panyó Panni, Meleg dél van, Jó ideje lement a nap) koszorújában ez a rapszódia versformájával és a versforma látszólagos szabálytalanságával, továbbá a látszólagos szabálytalanságokat tükröző kedélyhullámzással tűnik ki. Alkalmas arra, hogy ódái, elégikus és szarkasztikus hangvétel hordozója legyen; hogy a költő hirtelen hangulatváltozásait kifejezze. Amit a kísérletező KAZINCZY, az újra törekvő KÖLCSEY még egynemű (általában emelkedettebb, elragadtatottabb, sőt, klasszicizáltabb) hangulat érzékeltetésére próbált kidolgozni, azt a fajta versnemet PETŐFI a felindult lelkiállapot fel-feltámadó viharaihoz szoktatta, megtartva a gondolatiság emelkedettségét. Megtisztította az epikus mondanivaló számára is, így előlegezve Az apostol cselekményes líraiságát. Mert mindenekelőtt lírai jellegű ez a versnem, az érzelem kötetlenül áradó megszólaltatásának tere, az izgatott kedély lírává sűrűsödésének remek alkalma. Tulajdonképpen kötetlensége ellenére is koncentrált, tömör 466