AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: 18. századi tudós-világ I. Perliczi János Dániel (1705—1778)

Az 1742-ben készített orvosi főiskola-tervezet is hasonló célokat szolgált, a hazai ifjúság kiképzésével. Természetesen nemcsak a külföldi tudós társaságokkal volt kapcsolata, a hazai kezdeményezéseket is támogatta. Apátfalvi magányából tevékeny részese a Bécsben lapot megjelentető ,,társaság"-nak, amelynek ismert munkatársai között ott találjuk pl. ABHORTIS Sámuelt

136

, CZIRBESZ Jónás Andrást

137 és WESZPRÉMI Istvánt. A folyóirat ismertette cenzúrára felküldött törvényszéki orvostanát.

138 Érdekes fényt vet a folyóirat szerkesztésére PERLiczinek az a közlése, mely szerint WESZPRÉMinek latinul írt, de vegetabili auro az Anzeigeriben megjelent írására küldött bíráló levelét rendes postával elküldte a társaság neki, ő fordította azt. németre, s megjegyzéseivel együtt azt a folyóirat közölte is.

139 WESZPRÉMI újabb válasza a Magyarországi öt különös elmélkedések

1

*

0 c. kötetének 5. fejezetében, A magyarországi szőlőtőkéken nőtt s nevelkedett aranyról c. értkezésében jelent meg. ,,A haza nevében kikölt ellenem ama megélemedett öreg doktor, Perlitzi Dániel. . . avégre, hogy írásomat megcáfolja. . ." 18. századi tudományos életünkben a tudós levelezésének nagyon fontos szerepe volt. A velük való foglalkozás fontosságára úgy gondoljuk jó példa a cikkben ismertetett néhány PERLiczi-levél. Épp a folyóiratok hiánya, a hazai tudósokat összefogó társaságok megalapításának a szándéka legjobbjainkat az egyébként sem elhanyagolható magánlevelezés útján való tájékozódásra kényszerítette.

141 A z apátfalvi privátus élet 1754-ben PERLICZI az 1744-ben vásárolt apátfalvi birtokra vonult vissza, „csak jóakaróinak tartott szabad praxissal" ós tudományos terveivel foglakozott.

142 1768 januári levelében műveinek felsorolása után az alábbiakat írja: „Több efféléket is kezdettem, és ha pro impressione valami patronusokat, vagy bibliopolákot kaphatok, Isten éltetvén, s erőt és időt adván, ki is bocsátani akarnám: másként, per partes quoque kijöhetnek ezen munkáim in actis tam 136. AUGUSTINI AB HORTIS Sámuel (1729 — 1792) evangélikus lelkész. 137. CZIRBESZ Jónás András (1732 — 1813) evangélikus lelkész, numizmatikus. 138. L. a 102. sz. jegyzetet. 139. Címét 1. cikkünk végén, 37. sz. 140. Pozsonyban 1795. 141. WESZPRÉMI István fentebbi művében még a század legvégén is így panaszkodik: „a többek között egy oly értelmes, tudós, egyenes szívű jóféle emberekből felállítandó Társaságra volna e mostani idő szerént nékünk leginkább szükségünk, amely ezeket a naponként kinyomtatni szokott hasznos és haszontalan könyveket részenként minden kedvezés és részre való hajlás nélkül szorosan megvizsgálná, s mustrálná meg illendőképpen, hogy ahol a könyv szerzője a dolgot elhibázta, renddel jegyezné ki, és osztán egyszer s mind minden nevezetesebb hibáit jobbítaná meg; az eféle Recensiót pedig a könyveknek azon Tudós Társaság a maga reá való szemes vigyázása alatt hetenként vagy hónaponként bocsátaná ki világosságra, hogy mindenek látnák s tudhatnák nyilván, az újonnan kijött könyveknek minemű becsek légyen." 150—152. 1. lapalji jegyzetben. 142. Közben 1764-ben meghalt a felesége, s ő újra megnősült. Peres ügyeire ós felterjesztéseire 1. HERCZEG A. i. m. Eszerint más oldalról is bántódások érték, így pl. a Nógrád és Kishont vármegyék betegeinek gyógyításáért járó tiszteletdíjat nem utalták ki neki stb. 429