AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: 18. századi tudós-világ I. Perliczi János Dániel (1705—1778)

gulábul álló (amint jövendőben in Miscellaneis meis medico-practicis világosságra jöhet), felosztottam pedig áztat 4 sectiora: I. De universali damno, ex hujus defectu, in Hungária observato. II. De commodis et emolumentis exinde sperandis. III. De requisitis et conditionibus ad obtinendum hunc finem necessariis. IV. De módis et mediis ad hunc consequendum aptis. Hogy ezen projectumom említett úrnál impressiot tett, kitetszik akkoriban nekem írt válaszoló levelébül :

96 Praenobili et Expertissimo Viro Johanni Danieli de Perlici s. p. d. G. L. B. van Swieten. Accepi, quae miseras; legi, et lecta dedi Supremo Regni Cancellario, qui promisit, se super his deliberatum fore: (NB in Uteris 4 linearum, tarnen grammaticus!) postea, de his rebus nihil audivi amplius. Vale. Dab. Vindobonae d. 28 Mart. 1752. Felséges cancelláriának eö felségének tett referadása után küldetett egy udvari medicus ezen projectumommal Pozsonyba felséges consiliumhoz avégre, hogy ezen dicasterium ezen hasznos és szükségesnek itiltetett projectumokra opiniot adjon, melyis következett úgy, hogy, mivel inter requisita et conditiones ez volt feltéve, hogy, sine discrimine religionis, patriae filii, linguarum Hungáriáé gnari, tarn docentes, quam et discentes, admittáltassanak, ha eö felsége protestánsokat adhibeálni és admittálni kíván, igenis meglehet; de mivel ez, az egyszer felvett publicum systemával nem egyez, erre pedig, in religione dominante, még subjectumok nincsenek, tanácsosabb ezen projectumot mindaddig suspendálni, míg említett szándékra felnevekednék és provideálva lesz az ország. E volt az opinio, és azért elmaradott az effectus, annyival inkább, hogy ezután következett háborúk időt és módot nem hagytak effélékről gondolkodni, sőt minden hadi seregeknél is az fő chirurgusok ex dominante religione accommodáltattak, és így ex protestantibus, si omnia fecerimus, ferri inutiles erimus. Mindezekre nézve már nem tudom, mi ösztönözné az embert, hogy pro gloria gentis, pro vindicatione nominis et literaturae Hungaricae apud exteros, valamibe fáradozna. Részemrül csak azt tartom, hogy, nisi virtus mihi ipsi solatio esset, nisi mercedem laboris ab ipso Patrefamilias coelesti, sub ipsam mundi vesperam, dicturo: da mercedem operariis, praestolarer, dum bene vivo, qui bene lateo, manum de tabula! Adjon Isten jobb időket, több és jobb patronusokat az eruditiónak: a protestánsoknak pedig jobb előmeneteleket.

97

" Aztán mikor meghallotta PERLICZI, hogy a királynő Nagyszombatban megalapította az orvosi fakultást,

98 keserűvé vált a hangja. WESZPRÉMI is hallgatott Centuriájában tervezetéről, pedig PERLICZI bőven írt róla neki." „Magam iránt, nem annyira valami jactantiábul, mintsem magyarországi protestáns medicusoknak emlékezetire, és díszére kívántam még valami supplementumokat elküldeni, leginkább avégett, hogy lássák a bécsi facultisták, hogy Magyarországba is tanálkoztak volna olyan subjectumok, akik egy facultásra való applicatiot talán jobban megérdemlettek volna, mintsem a mostani nagyszombathi fiatal, inexpertus, és semmibül még nem esmért csehek és morvajak. De ingratitudine publici, méltó panaszom van, hogy néhai van Swietennel szintúgy correspondentiában lóvén, nekie még A. 1749 egy hellyes projectumot de erigendo in Hungária ejusque meditullio, Pesthini, collegio-medico-chirurgico elküldöttem vala. Imé, ez most, A. 1772, effectusba ment, sed influent« clero, Tyrnaviae loco plane absurdo, et in angulo Regni constitute, ubi prope sunt Universitates Wiennensis, Olomucensis et Pragensis: a mellett minden protestánsokat kizártak, decretale juramentumot inseráltak: nékem pedig, primo consultori, meg sem köszönték."

100 96. WESZPRÉMI István van SwiETENnek magához írt leveleit közölte később Biographiájához, PERLICZI esetében azonban, sok mással együtt ezt is elhagyta. 97. Quart. Lat. 1980/1. lllv-112. 98. Az alapítás 1769-ben történt. 99. Mindössze a kéziratban szereplő művek közt említette (12. sz. e. pont). 100. Quart. Lat. 1980/1. 91v—92. Az egyetem alapításáról és a tanárokról 1. GYŐRY Tibor: Az orvostudományi kar története 1770 — 1935. Budapest 1936, 35 — 44. A tulajdonképpeni rendes oktatás tényleg csak 1772-ben kezdődött el. 421