AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: A Blaeu-térképofficina atlaszkiadásai és magyar vonatkozásaik - Die Atlasausgaben des Amsterdamer Verlages Blaeu und ihre ungarischen Beziehungen

azonban nem von le az Atlas Maior jelentőségéből. E műben egyfajta lexikális-enciklopédikus földrajzi és térképészeti összefoglaló szándék ismerhető fel, mely egyszerre kíván hasznos és ugyanakkor szépségével is gyönyörködtető lenni. Ismeretterjesztő és bibliofil mű: az irányító körök számára kívánt tárgyszerű információkat adni — ha ezek nem is voltak mindig frissek — elsősorban a művelt hatalmasoknak szólt az Atlas Maior. Bizonyos hogy ára nagy, példányszáma pedig viszonylag kicsi. Egyfajta befejezése volt az Atlas Maior a már többévtizedes BLAEtr-atlaszoknak, melyek nemzeti nyelveken is megjelentek, és jellemző az is, hogy az utolsó kiadás már francia nyelvű. A holland könyvkiadás egyik reprezentatív, tudománytörténetileg igen jelentős alkotása az Atlas Maior — egyfajta ismertetéssel is egyensúlyozó és békítő tendenciájú mű, az egyre jobban elharapódzó, tendenciózus és viszályt szító politikai pamfletirodalom korszakának kezdetén, mely nemsokára Amsterdamból elárasztotta Európát. Magyar szempontból különös jelentősége, hogy BLAEU földrajzi-kartográfiai tevékenységének híre és művei már az Atlas Maior előtt is eljutottak Magyarországra. Az ungvári Jézustársasági Kollégium és NÁDASDY Ferenc országbíró szerepe a tanúbizonyság rá; az utóbbi pedig javításaival a hibák rektifikálásához is hozzájárult — ha az eredmény korlátozott is maradt. Nem szabad ezt figyelmen kívül hagyni, hiszen bizonysága annak, hogy a töröktől kínzott és állami léte mélypontján levő országban is akadtak, akik az európai kulturális események élvonalában igyekeztek és tudtak is maradni. Ezt — cseppben a tengert — kívánta megmutatni e tanulmány is. DIE ATLASUSGABEN DES AMSTERDAMER VERLAGES BLAEU UND IHRE UNGARISCHEN BEZIEHUNGEN Z. FALLENBÜCHL Das XVII. Jahrhundert ist in der Geschichte der Kartographie als „das Jahrhundert des Atlanten" bekannt. Obwohl das nur zum Teil richtig sein kann, denn dieses Zeitalter zugleich auch jenes der Neubelebung von kartographischen Einzelarbeiten ist, sind die Atlanten dennoch charakteristisch für diese Zeit. Besonders wichtig sind jene Atlanten, die zugleich eine kürzere oder längere Beschreibung der einzelnen Länder und Gebiete bieten. Karten und Text geben hier zusammen das Wesen dieser Atlanten: die Karten stellen den Raum mit geodätisch-kartographischen, der Text mit deskriptiv-geographischen Methoden dar. Einer der bekanntesten Atlas-Verleger des XVII. Jahrhunderts war Willem Jansz BLAEU (1571 — 1638) in Amsterdam, der nicht nur See- und Landkarten, Atlanten und Globen, sondern auch Bücher verschiedenen Inhaltes herausgab und besonders in der Geschichte der Typographie berühmt wurde. Der Verlag wurde von seinem Sohn Jan BLAETJ (1599? —1673) weitergeführt und gewann bis zu dessen Tode noch immer mehr an Ansehen. Diese Studie will eine kurze Übersicht sowohl von den Atlanten der Offizin Blaeu, als auch — ganz besonders — von deren ungarischen Beziehungen geben, soweit diese nach dem bisherigen Forschungsstand bekannt sind. Die Blaeu'schen Atlasausgaben. Die Firma BLAEU gab, nach längerer Arbeit mit Globen und Seekarten i. J. 1630 das erste Mal einen Atlas des Festlandes aus. Die Karten waren zumeist nur Neubearbeitungen bzw. Nachdrücke der Kartenbände von Mercator und Ortelius, erworben z. T. aus dem Nachlass des Jodocus Hondius Jun. (fl629). Die eigene kartographische und geographische Sammelbetätigung der Firma Blaeu breitete sich aber rasch aus, wobei der in Leiden studierte Jan BLAEU neben seinem Vater eine wichtige Rolle spielen musste. 1635 erschien der Atlas in 402